Adjuk át a szívünket is!

Miskolc - „Harang csendül,/ Ének zendül,/ Messze zsong a hálaének,/ Az én kedves kis falumban/ Karácsonykor /Magába száll minden lélek” – szavalta a karácsonyfa előtt, társai gyűrűjében Urbán Tamás azon a különleges karácsonyi ünnepségen, melyet olvasóink ajándékai tettek emlékezetessé.

A martinos diákok kedves és segítőkész embereknek tartják olvasóinkat.

Segítünk akciónk keretében ugyanis sok-sok ajándék érkezett a Martin János Szakképző Iskola azon diákjai számára is, akik a Szemere Bertalan Kollégiumban laknak. A kollégiumban kis ünnepséget szerveztek csak az ő számukra, ahol a versek és szívhez szóló énekek után Papp Ferenc kollégiumvezető úgy fogalmazott: az Észak-Magyarország akciójának köszönhetően sok jószívű ember gondolta úgy, hogy ajándékot küld a martinos diákoknak.

Kár, hogy olvasóink nem látták, mekkora meglepetést és örömet okoztak a középiskolás fiataloknak. Izgatottan bontogatták a csomagokat, aztán egymásnak és tanáraiknak mutogatták a meglepetést, amit kaptak. Volt, aki ugrált örömében, és rögtön magára húzta a DVTK-s pólót.

Legtöbben Hegyes Dávidnak küldtek ajándékot, hiszen az ő szívszorító története sokakat meghatott. Dávid azonban nem bontogatta ki a szépen becsomagolt dobozokat. Azt mondta, majd a szobában.

– Hadd legyen meglepetés – indokolt.

Aztán elárulja, váratlanul érte a sok ajándék, mert egyáltalán nem gondolta, hogy ilyen sok ember segít majd neki. Kissé meghatódva mondja:

– Nagyon rendes és kedves emberek azok, akik gondoltak rám. Nagyon szépen köszönöm nekik. Ha úgy hozza a sors, és felnőttként megtehetem, biztos, hogy én is segíteni fogok másoknak.

Majd elmeséli azt is, hogy a róla megjelent cikk után néhányan meghívták magukhoz karácsonyra, hogy az ünnepeket ne töltse egyedül, de ő úgy gondolta, hogy a szenteste családi ünnep, nem a vendégeskedés ideje. Igaz, ő egyedül lesz, de a következő két nap majd meglátogatja a rokonokat és az ismerősöket.

Hasznos ajándékok

Bencsok Tamás figyelmét a Braille-írógép tanulmányozása köti le. Ezt kapta ugyanis egy évre kölcsönbe a Vakok és Gyengénlátók Megyei Egyesületétől. Nem ismeretlen számára a szerkezet, de a papír befűzési módja más, mint amit ő megszokott. Pár perc alatt azonban rájön, hogy ez egy félautomata írógép. Tamás megjegyzi, épp most tanul számítógép-klaviatúrán írni. Számára nagy segítség lesz a holland, fehér bot is, ami szintén az ajándékok egyike.

– Nagyon tetszenek a meglepetések, mert rendkívül hasznosak – fogalmaz Tamás. – Akik küldték, biztos, hogy kedvesek és segítőkészek. A botnak is nagyon örülök, mert segít majd az utcán a tapogatásban, az írógépet pedig a tanuláshoz használom majd, főleg a matekhoz.

Tamás a családjával tölti a karácsonyt, édesanyjával, nevelőapjával, hugival és öcsivel.

Minden kívánsága teljesült

Urbán Tamástól azt kérdezzük, hogyan tanulta meg a hosszú verset. Elárulja, hogy teljesen egyedül. Ő is nagyon boldog, hiszen szép ajándékokat kapott.

– A pólónak és a gyertyának örülök a legjobban – lelkesedik. – Amikor kibontottam az ajándékokat azt gondoltam, hogy szeretnek az emberek, és köszönöm a jóságukat.

Tamás szereti és már nagyon várja a karácsonyt. Szerinte ilyenkor az a legfontosabb, hogy átadjuk a szeretetünket és a szívünket.

Kiderül, Tamásnak még egy kívánsága teljesül. Mivel szeretne megtanulni franciául, a következő félévben a Zrínyi Ilona Gimnázium diákjai jönnek majd el hozzá, hogy megtanítsák őt a nyelvre.

Az ünnepség végén Boós Roland áll a karácsonyfa elé, és köszönetet mond mindazoknak (az Észak-Magyarországnak és a segítőkész olvasóknak), akik „a sok ajándékkal bearanyozták a martinos diákok karácsonyát.”

ÉM-HE