2012.11.09. 09:39
Nézőpont: Király
<em>Van sapkája, nincs sapkája, mindenképpen kijár neki a tasli – ez a politika teljességgel öncélú, szűklátókörű...</em> - <strong>Bujdos Attila írása</strong>.
Van sapkája, nincs sapkája, mindenképpen kijár neki a tasli – ez a politika teljességgel öncélú, szűklátókörű... - Bujdos Attila írása.Szűkszavú közleményben tudatta a miskolci polgármester, hogy kérésére a város jegyzője visszavonta a helyi adórendeletek felülvizsgálatáról és módosításáról, valamint helyi telekadó bevezetéséről szóló rendelettervezetét, mert „a város lakosságának adóterhei nem növelhetők”. A nagyobbik ellenzéki párt, az MSZP helyi elnöke úgy kommentálta a történteket, hogy a polgármester megrendelésére készült az adóemelésről és az új adó bevezetéséről a városházi javaslat, nem tehet úgy, mintha ő lenne a „miskolciakat megmentő igazságos Ákos király”.
Megint valami, amitől az ember kénytelen rosszul érezni magát. Megint valami, amitől a politika a felelősséget elhárító emberek úri passziójának, a közjó szolgálata pedig nem a törvény betűjének, hanem utópiának tűnik. Persze: majd ha fagy!
Nyilvánvaló, hogy a polgármester bejelentése nem ad választ az egyébként fontos kérdésre: volt-e bármi köze az új adóelképzelésekhez, vagy ha nem, mitől lett önjáró a városháza, és mi lesz a következő vállalhatatlan javaslat – sem a ténymegállapítás, sem a tényekből szükségszerűen levonandó következtetések nem terhelik a közösséget. És nincs ott a közleményében az a szó sem, hogy „sajnálom”. Az ellenzéki reakció pedig teljességgel nélkülözi a méltányosságot, amikor nem veszi tudomásul, hogy a polgármester döntött és hogy mit döntött – ahogyan a pártvezető beszél, azzal egyenlőségjelet tesz egy rossz elgondolás és a rossz elgondolás tarthatatlan voltának belátása közé: logikai képtelenség. Van sapkája, nincs sapkája, mindenképpen kijár neki a tasli – ez a politika teljességgel öncélú, szűklátókörű, és csak éppen a lényegre nem figyelő.
Pedig a polgármester fontos bejelentést tett, amikor arról beszélt, hogy „a város lakosságának adóterhei nem növelhetők”. Bármilyen pozíciót keres is a maga számára Miskolc, mostantól ez az alap: a mai hatalom lehetőségeit korlátozó, bevallott realitás, a Mi Városunk mozgásterét kijelölő tér.
Mi lesz akkor velünk, és hogyan? Olyasmi ez, amiről nem hallgathat hatalom, és amiről beszélnie kell az ellenzéknek is, és nemcsak abból a kényszerből, mert szeretné fenntartani a politikai váltógazdálkodás lehetőségét. Ez esély a párbeszédre is, ha eljutnának végre a felelősségük belátásáig, és többre is képesek lennének ezek az emberek, mint amit az elmúlt két évben láttunk tőlük. Ha nem, az nemcsak nekik rossz, de nekünk sem jó. Nagyon nem jó kilátás.
