Szenvedélyes autógyűjtő - Sebe Tamás: álma egy állandó miskolci autókiállítás

Miskolc - Az autók szeretete nála a születésekor kezdődött. „Ennek pedig vége nincsen...”– Nagyapám mentősofőr volt, a 20-as évektől 1955-ig. Motorkerékpárja is volt, engem a tankján utaztatott. Aztán apám ’59-ben vett egy Skoda Octaviát, amelynek „kibéreltem” a jobb első ülését, ezzel szegény anyám hátra kényszerült. Az egyik vasárnapi kirándulásunk során „belekeveredtünk” egy bükki rali versenybe. Na, akkortól, mondhatni „végem lett”. 1970-71-ben nem volt olyan autóverseny, amelyet kihagytam volna – meséli a most 59 esztendős Sebe Tamás. (Ő annak a kft.-nek az ügyvezetője, amelyik biztosította a Segítünk akciónk során ismertté vált öreg Trabi szereléséhez a feltételeket - a szerk.)

Sebe Tamás első saját kocsija egy 124-es Fiat volt.

– A nászutunkra kértük kölcsön a szomszédtól, aztán pedig meg is vásároltuk. Akkortól mindig volt hol egy, hol kettő, hol több autóm is. Egyszer az alkalmazottaim összetörték a furgont, akkor vettem az első Trabantot. Nem került annyiba se, mint a furgon lökhárítója. Mondtam: „Ezt törhetiek!” De azt nem törték... Amikor lejárt a műszakija, odaadtam egy szerelőnek, készítse fel. Összetörte, aztán összegányolta. Saját kézbe vettük, szétszedtük, megcsináltuk. Ráment vagy 2500 munkaóra és egy zsák pénz, de szebb és jobb lett, mint új korában – meséli Tamás, aki egyébként műszaki tanári és gépész karbantartói üzemmérnöki végzettségű. A cégnek, amelynek ő az ügyvezetője, (hat gyermeke közül) két fia pedig a tulajdonosa, összesen 35, zömmel szocialista gyártmányú autója van. Közülük 12 „menetkész”.

Visszatérő álom

– Régi vágyam, hogy összehozzak belőlük Miskolcon egy állandó kiállítást. Több, régóta kihasználatlan, elhanyagolt önkormányzati ingatlan alkalmas volna rá, s ha e célra valamelyiket megkaphatnánk, akár fokozatosan fel is újítanánk. Biztosan akadnának olyan autószeretők is, aki felajánlanák régi járgányukat e célra, megmentve a biztos enyészettől.

ÉM-SzK