2012.10.10. 07:48
Nézőpont: Égig érő
<em>Emlékszem, annak idején drága jó nagyikámnál Újhelyben már nyáron meghozták a szenet. Jött a szén, csúszott. Néztük, lestük a szenesembert az utcánkbeliekkel, mi, suhanc miskolciak. Állandóan egy görbe cigi lógott a szájában, a karja olajos volt, a trikója pedig szürke. Lovasszekere féloldalra rogyva árválkodott a Fejes István utcán a kapunk előtt, a bakon szódásüveg várt bevetésre. A lapátja? Akkora volt, hogy azt hittük senki, és csakis ő tudja felemelni</em>. <strong>Juhász-Léhi István jegyzete</strong>.
Emlékszem, annak idején drága jó nagyikámnál Újhelyben már nyáron meghozták a szenet. Jött a szén, csúszott. Néztük, lestük a szenesembert az utcánkbeliekkel, mi, suhanc miskolciak. Állandóan egy görbe cigi lógott a szájában, a karja olajos volt, a trikója pedig szürke. Lovasszekere féloldalra rogyva árválkodott a Fejes István utcán a kapunk előtt, a bakon szódásüveg várt bevetésre. A lapátja? Akkora volt, hogy azt hittük senki, és csakis ő tudja felemelni. Juhász-Léhi István jegyzete.
Néha érzem az illatát a szénnek, meg ha becsukom a szememet látom, ahogy hónapokkal később ott ülünk az égig érő cserépkályha mellett nagyika tarka macskájával. Hideg volt, Saújhelyt betemette a tél.
Évekkel később a nagybátyám ugyancsak nem várta meg a jégcsapokat: a tűzifa takarosan, felaprítva várta a sorsát. Nem volt még akkor program a panelra és nem rémlik, hogy mindennapos lett volna az, hogy padokat és erdőket tüntettek volna el az emberek a tél közeledtével.
A gáz drága. A fa drága. Az élet olcsó. Nem adnak rá nagy pénzt a fogadóirodák, ha azt mondom: sajnos az előttünk álló télen is sokaknak nehézséget fog okozni a távhőszámla kiegyenlítése. És persze vannak olyanok is, akik nyáron nem töltötték meg fával a kamrát, és nincs szén a pincéjükben. Még ha ezt meg is tehették volna.
Ők talán nem láttak szenesembert és égig érő cserépkályhát.
