Ne dobjuk ki, komposztáljuk!

Miskolc - Nem muszáj kidobni a szerves hulladékot, inkább készítsünk komposztot belőle!Létünk egyik modern kori velejárója, hogy folyamatosan hulladékot termelünk, és ezzel a tevékenységgel bizony alapos környezetszennyezést hajtunk végre. A háztartási szemetet azonban többféle módon is „megszelídíthetjük”, ennek a legismertebb módja a szelektív hulladékgyűjtés, ami remek dolog, de nem ad teljes körű megoldást mindennapi szemetünk kezelésére. Az otthonunkban felgyülemlett hulladék úgy egyharmadát ugyanis olyan szerves anyagok (főzési származékok, ételmaradékok, kertekből, házi növényekből származó hulladék) adják, amelyeket nagyszerűen lehet újrahasznosítani, azonban a szétválogatott szemétgyűjtés nem nagyon ad lehetőséget erre, így ez a fajta szemét általában a nagy „közösben” landol. Pedig nem feltétlenül kell a banánhéjat vagy a lehullott fikuszleveleket egyenesen a szemetesbe vágni, hiszen ősidők óta létezik egy nagyszerű, házilag is remekül végrehajtható hulladékfeldolgozási módszer, a természetes lebomlás elvén működő komposztálás.

Komposzt-toalett

A magyarországi komposztálás ünnepnapján – azaz szerdán, október 10-én – a komposztálási program népszerűsítésében élen járó Zöld Kapcsolat Egyesület a miskolci Búza téri piacon várta az érdeklődőket. A kilátogatók interaktív, játékos módon ismerkedhettek meg a komposztálással (komposzt-totó, óriás puzzle, illetve kompomata) és tanácsot is kérhettek a témában, sőt ingyenes komposztkeretet is igényelhettek. Utóbbiról F. Nagy Zsuzsannától, a projekt felelősétől megtudtuk, hogy már így is nagy a várólista, de igyekeznek minden igényt kielégíteni. Ehhez várják a programot támogató miskolci önkormányzat vállalt anyagi hozzájárulását is, hiszen a nélkül nem tudják legyártatni a komposztkereteket és megtartani az azok használatához nélkülözhetetlen tanfolyamokat.

A komposztálási ünnepnap délutánján az avasi Bemutató Komposztkertet mutatták meg az érdeklődőknek, akik gyakorlatban is betekinthettek a komposztálás folyamatába, megismerhették a különböző komposztkereteket, ládákat, a komposzt-toalettet, a silós komposztálást.

Négy fázisban

Komposztot készíteni igazán azoknak éri meg, akik az ebből származó tápanyagot hasznosítani is tudják, vagyis rendelkeznek kerttel, vagy legalább cserepekben tartanak különböző növényeket otthonukban, hiszen a komposztálás lényege egy jó minőségű termőföld előállítása lenne. De ha már elhatároztuk, hogy muskátlikkal dobjuk fel az ablakpárkányt, vagy esetleg házilag fogunk paradicsomot termelni az erkélyen, netán kertünk is van, akkor mindenképpen hasznos lehet belekezdeni az amúgy nem túl bonyolult komposztálási műveletbe.

Maga a komposztálás tulajdonképpen egy biokémiai folyamat, amikor is különböző mikroorganizmusok (baktériumok, gombák) enzimek, oxigén és hő segítségével szépen lebontják a szerves anyagokat. Ez a jelenség megy végbe például a lehullott levelek lazább rétegeiben is, ahol még megfelelő az oxigénellátás. A komposztálási folyamatot amúgy négy részre oszthatjuk, ahol a bomlás és az érés különböző fázisai történnek. Az elsőben a könnyebben bomló anyagok (fehérjék, szénhidrátok) válnak ki, mindez gyors hőmérséklet-emelkedéssel jár együtt, a másodikban a nehezebben bomló anyagok, mint például a cellulóz „adják meg magukat”, a harmadikban egy hirtelen lehűléssel a már lebomlott anyagokból kialakulnak a humusszerű anyagok, majd végül beérik az anyag.

Oxigén és nedvességtartalom

Komposztálni egy olyan ládában, tartályban érdemes, ahol biztosítani tudjuk a megfelelő oxigénellátást a bomlasztandó hulladéknak, ugyanis oxigén hiányában az egész elrohad, ami egyrészt nem hasznosítható, másrészt roppant büdös lesz egy idő után. Maga a művelet abból áll, hogy a szerves hulladékot belehelyezzük a célnak megfelelő tartályba, de nem csak úgy belehányjuk, hanem szépen rétegezve töltjük fel, lehetőleg a különböző nyersanyagokat keverve, például a puha, zöld leveleket a keményebb barna ágakkal. A nagyobb kerti hulladékot, mondjuk faágakat, gallyakat nem árt felaprítani a gyorsabb bomlasztás kedvéért. Erre a célra - ha nagy mennyiségű kerti hulladékkal rendelkezünk - akár egy aprítógépet is beszerezhetünk. A keverés azért fontos, mert a különböző anyagok, eltérő idő alatt bomlanak el, de ha jól összekutyuljuk őket, akkor az oszlás folyamatos lesz az egész tartályban.

Fontos a komposztunk nedvességtartalma is, mivel ha nincs elegendő víz a masszánkban, a mikroorganizmusok a kiszáradástól tartva betokozódnak, és nem végzik el a "munkát" rendesen. A nedvességtartalom akkor optimális, ha a kezünkkel beletúrva nem folyik ki a víz az ujjaink közül, viszont a komposzt szépen összeáll, nem porlad szét. A már említett oxigénellátás érdekében egyrészt lazán kell a komposztnak állnia a tartályban, másrészt pedig pár hetente alaposan át kell forgatni az egész rakást. Ha mindezt jól csináljuk, akkor akár három hónap alatt kiváló komposztunk lehet, ellenkező esetben az egész folyamat bizony egy évig is eltarthat. Amikor az összes fázis szépen lezajlott, mehet a komposzt tápanyagnak a virágföldbe vagy a kertünkbe, a növényeink legnagyobb örömére.

ÉM-SZB