„Egyfajta hírvivő lettem”

Borsod-Abaúj-Zemplén - A Vöröskereszt új főigazgatója országjárása során megyénkben is körülnézett, s tetszett neki, amit látott.„Kardos István, a Magyar Vöröskereszt főigazgatója Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe látogat, hogy megismerkedjen a megyei szervezet főbb tevékenységeivel és megismerje belső erőforrásait”, állt a szeptember 27-i meghívóban.

– Az önök megyéje már a 13. volt a sorban, amelyet meglátogattam, s mondhatom, ez az én „országjárásom” nagyon izgalmas számomra. Elsősorban annak megtapasztalása, hogy nagyon aktívak a Magyar Vöröskereszt önkéntes szereplői a vidéki alapszervezetekben, Borsod-Abaúj-Zemplénben is. Kiemelkedően pozitív tapasztalataim közé tartozik, amit Miskolcon láttam: a szociális ellátórendszernek az a komplex módja, amelyet ott kiépítettek, amely magában foglalja a családok átmeneti otthonát, lehetőséget ad a párok elhelyezésére, külön ellátást biztosítanak az idős hajléktalanoknak, van népkonyha, nappali ellátás... – sorolta a főigazgató. Amit azzal akasztottunk meg: mi mégis azt halljuk, szűkösek a férőhelyek, s míg korábban inkább csak a hideg beálltával volt teltház, egy ideje azok is inkább „behúzódnak” az intézményekbe, akik korábban ragaszkodtak a „szabadságukhoz”.

Nagy a szükség

– Az látható, hogy a rászorultság és a szegénység igen nagy, különösen önöknél, de azóta jártam Nógrádban is, ott se sokkal jobb a helyzet. Igen nagy pénzekre volna szükség, hogy az igényeket követni tudjuk. De például éppen Encs-Fügöd városrészben, jó példákat látunk: több sikeres program is futott, amely a roma lakosság ellátását, megélhetését segíti.

Felemlegettük az új főigazgatónak: tavaly október közepén betört hazánkba a szokatlanul nagy hideg, s Budapesten két hajléktalan meg is halt. Amikor ennek kapcsán Miskolcon arról érdeklődtünk a Vöröskeresztnél, hogy felkészültek-e a télre, azt mondták, a teajárat biztosítását szolgáló pályázatot még ki sem írták. Most mi a helyzet?

– Gyanítom, hogy a tavalyihoz hasonló, de ez nem rám tartozik, a Hajléktalanokért Közalapítványt kellene megkérdezni – kaptuk a választ. Az is gondot jelentett, hogy bár a napi egyszeri meleg étkezés biztosított, de a hétvégi nem, márpedig arra ugyanúgy rászorulnának a szegények.

– Ez sem helyi probléma. Ilyenkor van nagy szükség a kreatív gondolatokra. A szociális normatíva nem elegendő, egyre nagyobb szükség van a civil szektorra, s az önkéntesek munkájára. Azt tapasztalom, ahol a nyersanyagra valót előteremtik, ott nem jelent gondot, hogy ki főzze meg az ételt. Főigazgatóként célomul tűztem ki, hogy segítsem az alapszervezetek közötti kommunikációt, hogy a jó ötleteket ki tudják cserélni, mozgósítani tudják egymást is. Az én „országjárásom” során magam is egyfajta hírvivő lettem.

ÉM-SzK