Jucika: „Nem olyan nagy deákírás”

Mezőkövesd - Papné Jucika naponta 13 emberre süt-főz. S hogy mi sül ebből ki? Egy összetartó nagycsalád.

– Nagyon sok édes süteményt szoktam sütni, de most sóssal készültem – mutatja az ebédlőasztalon illatozó süteményeket Pap Jánosné, Jucika (akit városszerte, s ő is így szereti, Papné Jucikaként emlegetnek).

Az az igazság, nem sok időt hagytunk neki a készülésre: előző délután jelentkeztünk be, s hiába szabódott, hogy neki délre kész kell lennie az ebéddel, mert az első „kosztosai” már akkor megjelennek, s várja a kéményseprőt is, csempéztetett, emiatt nagy a felfordulás, s a haja sincs rendben. Ehhez képest másnap délelőtt a teraszon tésztakészítés közben találjuk a mosolygós, nagyon is rendezett asszonyt, aki egy ragyogóan tiszta lakásba vezet be, a kéményseprésen is túl van már, kész a leves, a rántott hús, no meg az eltervezetthez képest pluszként sütött négyféle sós süti. Erre csak az képes, akinek nagy gyakorlata lehet benne.

– Egyféle tésztából készült, amit még tegnap összeállítottam, bezacskóztam, hűtőbe tettem, ma már csak be kellett fejezni.

Karácsonyi sztrapacska

– Két éve meghalt a férjem, de az az igazság, sosem vagyok egyedül. A három lányomtól összesen hat unokám van, három lány, három fiú, a legkisebb első osztályos, a legidősebb már húszéves. Sokat tartózkodnak nálam. Minden nap ide jönnek az iskolából ebédelni, s többnyire szívesen visszajönnek ide aludni is – mondja Jucika. – Korábban a Matyó Népművészeti Egyesületben dolgoztam, gyakran vasárnaponként is. De olyankor sosem főztem: a lányaim osztották be maguk között, mikor melyikük lát el ebéddel. Az én anyám nem ért rá sütni, legfeljebb kelt tésztát, amivel könnyen jóllakatott bennünket, hiszen öten voltunk gyerekek. Krumplilángos sokszor volt, ő meggyúrta, sikálta, édesapám pedig sütötte nekünk sorjában. Palacsintát is akkor ettünk, ha a szomszédban megkínáltak vele, hiába áhítottuk meg. No, én viszont sütök palacsintát is, és sok egyebet is: a lányaim is sütnek-főznek, sőt, már az unokák is sok mindent elsajátítottak belőle.

Jucika elmeséli: karácsonykor a főzés alól fel van mentve, az ünnep három napján „forgó rendszerben”, együtt van a nagycsalád, minden nap másik lányánál jönnek össze, s előre egyeztetik, hol mi készüljön. Hiába nem karácsonyi étel, de annyira imádják a sztrapacskát, amihez az egyik veje ért nagyon, hogy amikor náluk vannak, az a karácsonyi menü.

„Csak” a sütés...

– Rám csak a sütés marad, az az én dolgom. A diós és mákos bejlgli nem maradhat el, de kalácstésztából készítem, az én családom jobban szereti, mint az omlósat. A mézeseket már a két kisebb lány is ügyesen díszíti, több kilónyit csinálunk belőle. Egyébként a nagylány unokám már önállóan süti a muffint, a palacsintát. A karácsony elmaradhatatlan édessége nálunk a mézes krémes is, abból még az ismerősök kérésére is készítek. Volt, hogy 30-nál is többet.

Jucika süteménye és főztje ugyanis nem csak családi körben arat sikert. Erről tanúskodnak az ebédlő falán az oklevelek (kilencet számoltunk meg belőle), amelyeket a borversenyhez kötődő borkorcsolyaversenyek alkalmával kapott, sós süteményeiért. (Azzal nevezett, mert az jobban passzol a borhoz, mint az édes.) De nem egyszer kérték már fel főzni is, húsvétkor pedig százával süti a matyókra jellemző kalácsot, a pipicset.

Menüsor a naptárban

Visszatérve a családhoz, kitudakoljuk, miként áll össze a menü.

– Egy hétre tervezek, s ha eszembe jut valami, azt beírom a naptárba – mutatja is a változatos menüsort. – Olykor a leves két nap ugyanaz, de a második fogás másnap már más. Olykor kisebb módosítások megengedettek, például ma krumplit írtam be a rántott húshoz, de rizs van helyette, azt jobban szeretik. Mindig egyeztetek is a gyerekekkel, s előfordulnak alkudozások, mert azért elég válogatósak az én unokáim. Mindig mindenkinek egyformán kedvére valót nem tudok az asztalra tenni, de ha valamelyikük kevésbé szereti az aznapi másodikat, akkor ehet a levesből két tányérral, s akkor is jóllakik. És ezt mindannyian elfogadják.

Megtudjuk, a gyerekek ízléséhez Jucika is alkalmazkodik. Például a spenótot egyikük se szereti, a szomszédban lakó lánya igen, ő szokott is főzni, de inkább csak magának. Viszont sajttal, batyuba töltve, sütve, mindannyian szeretik.

Jucika nem tagadja, amióta nyugdíjas, sokkal többet dolgozik.

– Minden este elgondolom, hogy mit kellene csinálnom másnap. Aztán reggel átgondolom, mi az, ami nem maradhat el belőle. Az az igazság, hogy általában a háromnegyedét sikerül csak elvégeznem annak, amit elterveztem.

Csipke, vagy csipetke

Pedig, mint megtudjuk, még az esti tévénézés közben is jár a keze. Köt vagy horgol, sőt akár csipetkét készít, Mint legutóbb, amikor felkérésre csipetkés babgulyást főzött egy összejövetelre. Egy kilónyi lisztből gyúrta meg a tésztát, s elcsipkedte előtte való nap a fotelben – mutatja is, milyen szaporán megy. „Nem olyan nagy deákírás.”

– Minden, amit csinálok, azt szívesen teszem és szeretettel. Nagyon jó érzés, hogy tudom, ha én már nem leszek, a gyerekeim és az unokáim is ezt folytatják. Ragaszkodnak egymás társaságához, szeretnek együtt lenni – vallja meg Jucika. Tudja, ebben neki nagy része van, de ez a természetes: „Ez az anya dolga”.

Szalóczi Katalin

Egy tésztából négyféle sós finomság

Papné Jucika receptje

Krumplis alaptészta

Hozzávalók:

60 dkg főtt krumpli 3 dl tej 5 dkg élesztő 1 kg liszt 30 dkg zsiradék (lehet fele zsírt és margarin) 2 egész tojás 2 evőkanál só 

Elkészítése:

A sós vízben megfőtt krumplit áttöröm, az élesztőt kis tejben megfuttatom, a hozzávalókból lágy tésztát dagasztok. Duplájára kelesztem. Közepesen meleg sütőben (180 Celsius-fokon 12-15 perc alatt készre sül.

Tökmagos-sajtos kocka

A tésztát olajos sütőlapon ujjnyi vastagra nyújtom és kockákra vágom. A tetejét megkenem tojással, megszórom sajttal, vagy magok- kal (tök-, szezám-, len-, napraforgómag). Készre sütöm.

Pizzás csiga

A tésztát olajos sütőlapon vékonyra nyújtom. Megkenem pizzaszósszal, és ízlés szerint sajtot, sonkát, kukoricát, füstölt tarját, gombát, olívabogyót stb szórok bele, majd feltekerem, és ujjnyi szeletekre vágom. Az egymás mellé fektetett tekercseket megszórom reszelt sajttal, és aranysárgára sütöm.

Spenótos–fehérsajt-krémes batyu

A töltelékhez a következőkből sűrű pépet főzünk, majd hagyjuk kihűlni:

2 evőkanál rétesliszt,

kevés vaj,

2 gerezd fokhagyma

só

35 dkg mirelit parajpüré (kiolvasztva)

1 dl főzőtejszín

Elkészítése:

A tésztát olajos sütőlapon vékonyra nyújtom, és négyzetekre vágom. Minden négyzet közepére egy-egy evőkanál spenótpüré és kis darab fehérsajt-krém kerül, majd a négyzetekből batyukat formázunk. Megkenjük tojással és készre sütjük.

Virslis kiflicske

A tésztát olajos sütőlapon vékonyra nyújtom. A virslit félbe vágom, és a tésztából ennek megfelelő szélességű csíkokat vágok. A virslit egyszerűen beletekerem a tésztába, a széleket behajtva. megkenem tojással, megszórom reszelt sajttal, és készre sütöm.