Boginak nem volt nehéz az iskolatáska

Miskolc - Pici, szőke leány, ünneplőruhában, hátán hatalmas, rózsaszín táska.Ő Bogi, aki hétfőn ment először, édesanyja kezét fogva az iskolába. Reggel korán kelt, az izgalomtól nem tudott sokáig aludni, de még kérte édesanyját, kicsit feküdjön mellé. Aztán gyors mosdás, öltözés, ruhaigazítás és reggeli. A táskába már előző nap bepakolt, de azért még ellenőrizte, megvan-e minden. Az utcára már úgy lép a kislány, mint egy igazi iskolás. Már tudja a tanító nénik nevét, Ági néni és Anikó néni, azt azonban még nem sejti, mi történik majd az iskolában, azaz a Miskolci Görög Katolikus Általános Iskolában. Bár már sokat hallott róla, de egyelőre annak örül, hogy az udvaron unokatestvérével, Hunorral is találkozik majd, aki komoly nagy fiú, hiszen már harmadik osztályos.

Az útkereszteződésben kellemes meglepetés éri, hiszen Leával fut össze, akivel együtt járt óvodába, úgyhogy az út további része vidám csacsogással telik. Az iskolaudvaron még nagyobb az öröm, mivel nem csak Hunornak örülhet, hanem óvodástársainak is. Egyet sajnál csak, hogy ünneplőruhájában nem próbálhatja ki az udvaron álló mászókát.

Az osztályteremben nagy a zsongás, a gyerekek megkapják az iskola nyakkendőjét, majd előkerülnek a kis névkártyák is, amiből megtudjuk, hogy Bogi teljes neve Balajti Boglárka. A gyerekek szépen megterítenek maguknak. A reggeli most nagyon fontos, a tanító nénik is ezt mondják, mert a tanévnyitó liturgia hosszú lesz, közben pedig nem lehet enni vagy inni.

Reggeli után a Búza téri görög katolikus templomba, az ünnepség helyszínére indulnak a gyerekek, a szülők és a tanító nénik.