Operafesztivál - Weszely Ernő: Ez a tíz nap az élet

Miskolc - Az első tizenegy Operafesztiválon is zenélt, de most, a tizenkettediken, új fellépésekre is szerződtették.- Minden áldott este, amikor csak az időjárás megengedte, eddig is harmonikáztam a Fesztiválkocsma közönségének, ám ezúttal új feladatokat is kaptam: a Szent István téri színpadon önállóan, az Ár-Apály koncerten Müller Péter Sziámiékkal koncerteztem, koncertezek. A nyitónap fizikailag sem volt könnyű, mert nagy volt a meleg, mindenki árnyékban, egyedül én kerültem valamiért a napra. Kedden a Kamaraszínházban lesz egy zenés visszaemlékezés a Miskolci Operafesztivál elmúlt 11 évére, ahol egy vonósnégyessel, a Reményi Kvartettel adunk elő közösen operarészleteket és más, a fesztivál 12 éve alatti zenei élményeimet felidéző komolyzenei műveket - mondta el a harmonikaművész, még e programot megelőző napon.

Nagy találkozások

Elmesélte, a korábbi fesztiválokon való zenélése kapcsán több külföldi előadó is ismeretséget kötött vele, s ezen feledhetetlen találkozások emlékét is igyekszik zenében visszaadni. Kérésünkre név szerint említi Nyesztyerekót, aztán egy francia opera-énekesnőt, a nevére nem emlékszik ugyan, de arra igen, hogy a fején madárfészkeket viselt („jó fej nő volt”), a Carmenből énekelt részletet, amelyet ő harmonikával kísért. Szívesen idézi fel azt a dél-koreai énekest is, akivel egy héttel korábban egy hajón is találkozott Budapesten, az „O, sole mio”-t énekelte, Weszely Ernő kíséretével. („Nagyon örült, hogy Miskolcon viszontlátott.”) De az Operafesztivál hozadékaként említette Weszely Ernő a miskolciak közül Selmeczi Györggyel és Kesselyák Gergellyel való barátságát is.

- Az Operafesztiválnak köszönhetem, hogy jó kapcsolatban állok az operistákkal, s egyre jobb a kapcsolatom az operákkal. Ez idő alatt Verdit és Puccinit nagyon megszerettem, s van még egy-két olyan szerző, akit szintén. Például Gershwin, akinek több műve a Gálakoncerten is felhangzik - mondta a művész.

Kottából és vakon

- Az új feladatokra azzal a gondolattal vállalkoztam, hogy mindenből lehet tanulni. Ráadásul minden, ami megnyílik előttem, az a gyönyörűségemet szolgálja. Itt van például a Massenet-mű, a Meditáció, amelyet Nagy Zsófiával ketten adunk elő - nagy élményt jelentett számomra... Nem túlzás, ha azt mondom, ez a tíz nap számomra az élet - jelentette ki.

- Persze, jól jön a pénz is, hiszen pénzt muszáj keresni, de sokkal fontosabb maga a munka. Az a munka, amely sohasem egyhangú, s amelyben a szeretet köt össze bennünket az én drága kollégáimmal. Ők ugyan kottából játszanak, én nem, de a barátság és a szeretet ereje ezt a különbséget áthidalja.

ÉM-SzK

A harmonika édes-bús hangja mögött

Weszely Ernő visszaemlékezése 2006-ból, első önálló lemezének születése apropóján: 

„1953. április 10-én születtem Sümeg városában. Hároméves koromtól nagyon vonzódom a zenéhez. Ezt akkoriban egy Orion típusú rádió és egy lemezjátszó segítette. Négyévesen apám elvitt egy vak kántorhoz Sümegen. Nála kezdtem ismerkedni a zongorázás alapjaival.

A 70-es évektől kezdve a vendéglátóiparban dolgoztam, jobb-rosszabb körülmények között. 1984. szeptemberében a Budapest Ragtime együttes meghívott tagjai sorába. Tulajdonképpen ekkor indult el valódi zenészkarrierem. S bár a zenekarral bejártuk a fél világot, 1986-ban kiléptem az együttesből. Ezt követően 1992-ig rendszeresen jártam ki egyedül külföldre dolgozni. Azóta itthon próbálkozom.

Az utóbbi tíz évben sokat tanultam a digitális hangtechnikát. Ebben nagy inspirációt adott az 1996-ban megjelent Ray Charles lemez, ahol írva vagyon, hogy a keverési munkákat Ray Charles saját maga készítette.

Tízéves korom óta vak vagyok. Nem zavar. A harmonikám édes-bús hangja minden gondot sutba dob.”