„Még jövünk majd!” - „Mi is!”

Borsod-Abaúj- Zemplén - Nem a büntetés, sokkal inkább a figyelemfelhívás, a vízibalesetek megelőzése a vízirendészeti akciók célja.Hiába is tiltanánk a bányatavakból lett szabadvizeken a fürdőzést, be kell látni, hogy Miskolcon manapság jószerével nincs lehetőség a strandolásra, így érthető, hogy a kánikulában egyre nagyobb számban jelennek meg a kavicsbányák környékén a hűsölni vágyók - ezt még a hejőkeresztúri parton mondta el Lasztóczy Péter, a főkapitányság rendészeti igazgatóságának kiemelt főreferense, a hétvégi vízi rendészeti akció irányítója. Miközben vízre teszik a hajót, megtudjuk: minthogy a megyei rendőr-főkapitányságnak nincs külön vízirendészete, ezért a tiszai vízi rendészettől kértek segítséget, s néhány rendőr külön kiképzésen is részt vett. 

- Mostantól rendszeresen ellenőrizzük a környékbeli bányatavakat, élővizeket a nyár folyamán – veti előre, miközben vízre szállunk magunk is. Megtudakolja, ki tud úszni, ki nem – a tévés riporterkollégának bizony, bármilyen élvezetesen fodrozódik is a blúza, mentőmellénybe kell bújnia. Szabály az szabály a rendőrhajón is. Ugyanez vonatkozik a csónakban ülőkre is. S hogy mi még? Lasztóczy Péter szerint a legfontosabb, hogy 6 éven aluli gyermek nem tartózkodhat felnőtt felügyelete nélkül a szabadvíznek még a partján sem, ugyanez vonatkozik a 14 év alatti úszni nem tudókra. Mutatja a piros bójákat is.

Bóján innen és túl

- Mostanra sikerült elérnünk, hogy a még művelés alatt álló kavicsbányák területét ilyennel jelöljék a bányatulajdonosok. A bójasoron innen szabadvíznek számít, azon túl még bányató, ahol tilos a fürdés. Horgászni ugyan lehet, de csak a partról. Előbb az innenső részen teszünk egy kört. A két szélvitorlás egyikéről hiányzik a mentőmellény – őt figyelmeztetik a rend őrei. Azután két úszó közelébe húzódunk (jó messzire beúsztak a parttól), szép csendesen, nehogy megijedjenek. Hát arról szó sincs. Amint a közelükbe érünk, az ifjú hölgy heccből a víz alá nyomja fürdőtársa fejét. - Ezt nem nagyon kéne!” – szól a rendőri intés. Megígérik.

Lasztóczy Péter elmondja, s mi nem győzünk rajta csodálkozni: a parttól való távolságot illetően ugyanazon szabályok vonatkoznak itt is, mint a Balatonra: akár 500 méterre is be lehet úszni, csónakkal pedig 1500 méterre is be lehet evezni. Viszont a csónak már vízi járműnek számít, viszont a tüdővel felfújható fürdőeszközök, mint például a gumimatrac, vízi bicikli nem, inkább csak szórakozási kellékek, tehát jóllehet veszélyes, azért nem lehet megbüntetni senkit, ha például úgy libeg a tó közepén, hogy előtte alkoholt fogyasztott.

A nagy fogás

A vízirendőr gyakorlott szeme tiltott helyen észlel mozgást a távolban. A távcső igazolja, gázt ad. A bányatavi részen egy fiú himbálózik egy fürdőalkalmatosságon, leégett végtagjait vízbe lógatva. A szülei felől érdeklődünk, a part egy zuga felé mutat: ott horgásznak. A kérdésre, hány éves, kisé riadtan feleli: „Tizenhét”. Visszaparancsolják, aminek amennyire csak telik tőle, engedelmeskedik: buzgón lapátolja a vizet a tenyerével. A hirtelen feltámadt szélben nincs könnyű dolga. S hát ha még igazi nagy szél kerekedne! A parton több pecás, de csak egynek van horgászengedélye. Személyije viszont neki sincs.

A főreferens meginti őket: az engedély csak személyivel együtt érvényes. A fiú megérkezik, a főreferens visszaszáll. Nem szeretnénk kárt okozni, de nem sikerül elég óvatosan beindítani a motort: egy damilt elkap a propeller. „Na, megvan nekik a nagy fogás!” – viccelődünk. A két derék rendőr derekát nem kímélve kibogozza a damilt, a ráakasztott készséggel együtt, sértetlenül. Búcsúzóul még odakiált a pecásoknak: „Még jövünk majd!” Mire ők integetve visszakiáltanak: „Mi is!” 

Szalóczi Katalin