Nekrológ: Több csodára már nincs reményünk...

Miskolc - Diósgyőri Minarik Edeként Svercsók Béla is jól tudta: kell egy csapat. És meg is csináltad. Megtettél mindent, amit megtehettél, és talán még többet is. Elévülhetetlen érdemeid vannak abban, hogy országos hírűvé vált az acélműi kispályás focicsapat, mégha a gólokat Viczek Zsolték, Kuttor Barnáék szerezték is. Sportszervezői tevékenységed csodaszámba ment akkoriban. Nemcsak eredményesen szerepelt az acélműi együttes, de ötletesen, szemet gyönyörködtetően is játszottak, ahogy Te fogalmaztál: "A mi fiaink".

De sok élményben lehetett részem, hiszen nemcsak szurkolótok, a krónikásotok is voltam. Büszkék voltunk rátok. Töretlenül hittél abban, hogy a befektetett munka megtérül és a meghozott áldozatok közös mennybemenetellel végződnek. És micsoda munkahelyi baráti kört alakítottál ki, ahol kifogyhatatlan anekdotázásoddal mindig Te vitted a prímet igazi mókamesterként. De senki nem kért meg, hogy idő előtt siess Lukács Gyuszi és a digépes Kovács Józsi után. Nagyon rossznéven veszi ezt Tőled Szekeres Miklós, Balogh Béla, Király Laci, Mózes Mari, Szegő Pista és Móri Lajos. És akkor még meg se említettük Kerékgyártó Béláékat.

Mindannyian azt hittük: örökké tart majd fiatalos lendületünk,lelkesedésünk,jó közérzetünk és a családias hangulat. Naivak voltunk, fel sem merült bennünk, hogy ez a kiszámítható világ megszűnhet. Sose gondoltuk, hogy felnőtté válásunk után maga a kohászat és a gépgyár is enyészetté válik, s elfogy a természetes életterünk. Sütő Andrással szólva rádöbbentünk, hogy "több csodára már nincs reményünk, elhúzódnak a közelünkből." Pedig de szépen indult minden:"küzdve törtél a jobbra, s szőtted álmod, mint színes fonált." Első és egyetlen munkahelyed volt a kohászat: 1958-ban technológus lettél az acélműben, majd a vállalati tömegsportbizottság vezetője. Valamennyi vezérigazgatónál – legyen az Szepi, Tolnay Lajos vagy Drótos Laci – elérted, hogy rátegyen egy kis pluszpénzt a tömegsportra. Pontosan 45 éve ismerkedtél meg Magdival, aki három gyermekkel ajándékozott meg. Béla már 42 éves, Attila is 37 esztendős, Eszter 25 éves. A vasasszakszervezet vezetőségi tagjaként mindig elmondtad az üzemiek véleményét. Tudásodat úgy adtad át másoknak, hogy közben éreztük: minden amit mondasz, nagyon egyszerű és világos. A DVTK elnökségének 30 éven át tagja voltál, és egyetlen ülésről sem hiányoztál. A Vasas elleni szombati bajnokin egyperces néma felállással tisztelegnek emléked előtt.

De megkérdezném Tőled Béla, hogy vagy? Közismerten mindenkinek azt felelted: Jól, szódával elmegy. "Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolyod." Bélukám miért nem adtál időt arra, hogy emeljük poharainkat a DVTK sikereire. Végezetül azt kívánom:"Ne legyen néked nehéz a föld!"

Svercsók Béla temetése pénteken 13 órakor lesz a miskolci Deszka templom ravatalozójából.

Buzafalvi Győző