Aki végtelen időt kapott...

Miskolc - Nem kötetet, nem köteteket ír, egyszerűen csak ír. Nem tartja magát „virtigli” költőnek, írónak, képzőművésznek, de mégis egy kicsit mindegyik. Talán sokat segít a tétnélküliség, az alkotói szabadság, az, hogy önmaga megrendelője...

Első kötete - verses - 2009-ben jelent meg, Sárkányrepülés selyemfonálon címmel. Ebben csaknem négy évtized verseit válogatta össze. Nem gondolt arra, hogy ebből valaha kötet, könyv lesz, egyszerűen csak írt. Minden nap, naplószerűen. S az elsőt még négy követte, négy kötet, amelyen szerzőként Némethi Lajos van feltüntetve, már csak azért is, mert ő a szerző. Ő írta a verseket a prózákat, ő készítette az interjúkat, sőt, legtöbb kötetét saját maga illusztrálta. Ezért is vallja magáról: „Mindenhez konyítok, de semmihez sem értek.” Próbálta az újságírást, képzőművészetet, költészetet,...„Néhány könyv kötődik a nevemhez, de ettől nem lett belőlem igazi író” - fogalmaz.

Talán mégis, legalábbis barátai biztatására a naplószerű írások összeálltak, öt kötetbe. Az elsőt követte a Grimaszk, amelyben színházról szóló verseket - ahogy Némethi Lajos fogalmaz: az imádott színházról szólót - talál az olvasó, Kaján Tibor színészkarikatúráival. Majd „érkezett” a Szám-vetés, ez egy interjú-dokumentumkötet Varga Rudolf életművéről. A sorban a negyedik a Vakaró, amely az előbbi kötet folytatása. És a legújabb: a Kacsatoll. Állatversek, vagy mégsem?

„A természet csodavilág...az állatokat csodálatos, vagy éppen egyáltalán nem csodálatos emberi tulajdonságokkal személyesítem meg. A kevésbé szimpatikus emberi jellemek, tulajdonságok, állatba táplálva, kedvesebbek, szimpatikusabbak lesznek” - sorolja. De nem egyszerűen az „állatba ültetés” teszi szimpatikussá a verseket, sokkal inkább az egyedi humor, a Némethi Lajosra jellemző szójátékok, a játékosság. Amit ő csak mélyérzésű cinizmusként jellemez. „Igyekszem minden nap, minden helyzetben meglátni a humort, mindennek a fonákját, játékosságát...ez talán védekezés az ellen, hogy halálosan komolyan vegyem magam, vagy éppen azt, ami halálosan komoly” - mondja.

És arra is kíváncsiak vagyunk, ki van a „majdnem költő”, „majdnem író” mögött...a megyei fejlesztési ügynökség vezetője - immár 15 éve -, aki kohász-mérnökként kezdte. Dolgozott Csepelen és a miskolci kohászatban is. Majd látva az iparág végét, váltott. Elvégezte a jogot. Miért azt? „Fontos, hogy az ember rendszerben tudjon gondolkodni, el tudjon igazodni abban a világban, amelyet többféle norma szabályoz, így a jog, az erkölcs, etikett... A jog nagyon jó alap a világ, a társadalom működésének megértéséhez, de önmagában persze kevés” - magyarázza.

Beszélgetünk, mesél, válaszol, közbeveti, hogy a legalapvetőbb kérdésekre nem találja a választ. És mégis, talán tovább tart a csönd, mint kellene, de érkezik egy mondat, egy gondolat...a családról néhány információ. Felesége most már nyugdíjas, de laboros volt a kórházban, fia ügyvéd, lánya zongoraművész. Az előbbi Budapesten, utóbbi Németországban él. A fia által egy négyéves kisfiú nagypapája. Lesz, aki a családban folytatja az írást? „A fiam egyszer elkezd majd írni, jó memóriája, jó humora van” - mondja.

Unokája pedig ihletet adhat a nagypapának, legalábbis Némethi Lajos erre számít. „A Kacsatoll folytatása a Kacsaláb lesz, gyermekversek, remélem, segít ebben az unokám...Mivel a barátaimmal szeretek együtt főzni, imádunk enni, ezért Kacsapecsenye címmel is írok majd vicces recepteket. Ez tíz éven belül elkészül...” - sorolja. Csak ír, s majd meglesz...

„Valóban sajátmagam megrendelője vagyok. Valaki úgy is tud írni, hogy szorítja a határidő, de én akkor, ha végtelen időt kapok...” - mondja.