2012.03.14. 08:57
Jegyzet: Kokárda ziherhájsszal
<em>A közelmúltbéli átkosban, amikor a száz százalékos internacionalizmus jegyében a legnagyobb nemzeti ünnepeinken is kétféle zászló lengedezett sosem mentünk kokárda nélkül az iskolai ünnepségre. Jó előre megvettük Ócsenás Guszti bácsi cérnaboltjában a méteres nemzetiszínű szalagot, hogy aztán testvériesen vagy igazságosan felosszuk egymás közt.</em> <strong>Szántó István jegyzete</strong>
A közelmúltbéli átkosban, amikor a száz százalékos internacionalizmus jegyében a legnagyobb nemzeti ünnepeinken is kétféle zászló lengedezett sosem mentünk kokárda nélkül az iskolai ünnepségre. Jó előre megvettük Ócsenás Guszti bácsi cérnaboltjában a méteres nemzetiszínű szalagot, hogy aztán testvériesen vagy igazságosan felosszuk egymás közt. Szántó István jegyzete
Ebben a miskolci Széchenyi út 48-as szám alatti üzletben, amely csodák csodájára máig is megőrizte a profilját készültek a nemzeti ünnepre. Sosem még véletlenül sem történhetett meg, hogy széttárt karral mondják, talán a jövő héten kapunk szalagot. Kérés nélkül blokkolták mellé a filléres biztosítótűket, vagy ahogyan akkoriban becéztük a ziherhájszokat. Otthon aztán szülői segédlettel olyan nemzetiszínű csokrokat kreáltunk amilyet csak Petőfi Sándor képein láthattunk. Gyártottunk tartalékot is, ha útközben elvesztenénk. A gondosabbak meg azoknak is vittek, akiknek még erre sem jutott pénzük. Sajnos volt néhány osztálytársunk, akik a kokárdán túl még sok mindenben hiányt szenvedtek. Mi meg szívből jövő természetességgel, gyermeki szolidaritással segítettünk rajtunk.
Mindez arról jutott eszembe, hogy egy öt centis kokárdát feltűzővel 59 forintért kínálnak az egyik nyugati üzletház prospektusában. Az alutasakos macskaeledel és az ovális fitneszlabda társaságában.
Látod Guszti bácsi ott a mennyekből a kereskedelem, pardon a biznisz nem ismer határokat. S nemzeti érzelmeket…
