2012.03.02. 14:27

Építsünk együtt kolostort!

Miskolc - Mi értelme van a szentléleki pálos kolostor megmentésének? A válasz: hogy ne pusztuljon el.

Jótékonysági koncertsorozatot indított útjára a Csatárlánc baráti társaság, s már az ötödik rendezvényen is túl vannak: eddig közel 200 ezer forint gyűlt össze.

A 14. századi templom kövei vészesen omlanak, a gótikus boltívet már csak az alátámasztás tartja, a kolostorrész pedig feltárásra vár, hiszen a turistaház építése közben a területet feltöltötték (a ’60-as ’70-es években még látszottak a falai). Csak sejteni lehet az alaprajzát, egy 1932-es útikönyv alapján, tudtuk meg Kosdi Attila építésztől, műemlékvédelmi szakembertől, az előkészítés, feltárás, kivitelezés szervezőjétől. Ferenczy Károly, a Diósgyőri városrész tervezője ugyan bizonyos helyreállításokat végzett korábban a templomon, de sajnos, többet ártott vele, mint használt, ugyanis cementet alkalmaztak kötőanyagnak, ami pedig „megeszi” a mészkövet.

Minthogy fönn a hegyen nincsen kő (ami volt, időközben elhordták), erre az építőanyagra mindenképpen szükség lesz, de egy kőbányából már ígértek segítséget, miképp a szállításra is akadt ajánlkozó. A templom (diadalív) állagmegóvási munkái a bonyolult, technikaigényes és balesetveszélyes munkafolyamatok miatt csak szakértőkkel végezhetők el, de önkéntesek segítségére ahhoz is szükség lesz. A feltárásban a Herman Ottó Múzeum régészei, a műemlékvédelmi hivatal (B.-A.-Z. Megyei Kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Iroda) szakemberei és önkéntesei vesznek részt.

- Úgy képzelem, hogy hétvégente lenne mindig egy kőműves, aki a szerszámaival, betonkeverőjével felvonulna a hegyre, 8-10-20 önkéntes pedig a keze alá dolgozna. Összefogással szeptemberre elérhetnénk, hogy már egyméteres falak állnának, amelyek érzékelhetővé tennék a teljes épületegyüttest, a templom pedig életveszély nélkül látogatható volna. A végcél: a templomot tető alá hozni. Ám nem feltétlenül kell követni a „pályázzunk egy nagyot” gyakorlatát, el lehet odáig jutni kisebb lépésekben is – vallja Kosdi Attila. – Hiszem, hogy abban, aki együtt ünnepel velünk ősszel, s eljön a sárguló levelű bükkök gyűrűjében helyreállított romok közötti kis koncertre, már föl sem merül a kérdés: „Mi értelme volt?”