Kedden szabadul a "whiskys"

Sátoraljaújhely - Tizenkét év után feltételesen kerül szabadlábra Ambrus Attila.

Tizenkét év börtön után kedden feltételesen szabadul Ambrus Attila, a whiskys rablóként ismertté vált egykori újpesti jégkorongkapus. Bár megítélésén sokat segített a (bulvár) sajtó, a whiskys rabló most mégis arra kérte a büntetés-végrehajtást, hogy fogva tartásának és feltételes szabadlábra helyezésének körülményiről, időpontjáról és helyéről ne adjon felvilágosítást újságíróknak. Egyelőre annyi látszik biztosnak, hogy kedden nulla óra és éjfél között valamikor kitárul a börtönajtó a whiskys előtt.

Ambrus Attila 1993 januárjában kezdődő, és hat és fél évig tartó rablópályafutása során 29 postát, bankot és utazási irodát rabolt ki, összesen majd 200 millió forintot zsákmányolt, amiért 17 év fegyházbüntetést szabott ki rá a bíróság. Jó magaviseletének köszönhetően azonban enyhítettek a végrehajtási fokozaton, ennek köszönhetően szabadulhat a teljes büntetésének kitöltése előtt öt évvel. Becenevét onnan kapta, hogy mielőtt egy-egy akcióhoz hozzáfogott volna, a kiszemelt pénzintézet közelében egy kocsmában leöntött a torkán néhány pohár whiskyt. Bár a rabolt pénzt luxusutazásokra, nőkre, szórakozásra és lakásra költötte, a bulvársajtó hatására mégis egyfajta Robin Hoodként emlékszik rá a közvélemény, annak ellenére, hogy a „népnek” nem adott a rabolt pénzből.

Rablónak egyéniség volt

Számos momentum tette szimpatikussá: volt stílusa, elterjedt például, hogy virágot vitt a kirablásra kiszemelt pénztárosnőknek, és nem átallott gúnyt űzni a rendőrségből, egy rablását például Varjú Lajos, a BRFK ellene nyomozó rablási osztályának vezetője hasonmásaként követte el, és fél évre rá, hogy egy balul sikerült rablás után a román-magyar határon elfogták, őrei figyelmetlenségét kihasználva megszökött a Gyorskocsi utcai fegyintézetből. A reggeli séta során egyszerűen átmászott sétálóudvar négy méter magas kerítésén, betört az egyik harmadik emeleti irodába, ahol őt korábban többször is kihallgatták, majd az ott talált hosszabbítókat és függönyöket összekötözve leereszkedett az épület Fő utcai homlokzatán az első emeletig, ahonnan – négy és fél méter magasból – leugrott. Az őrök csak másfél óra múlva fedezték fel a hiányát. Ezt követően még háromszor rabolt, de az egyik tetthelyen ott felejtette telefonkártyáját, ennek segítségével azonosította be a rendőrség azt a férfit, aki rejtekhelyén, egy zuglói házban őt rendszeresen ellátta élelmiszerrel.

Ambrus Attila akcióit mindig gondosan kitervelte, és bár hasonló módon, de mindig váratlanul csapott le a célpontjaira, rendszerint valamilyen álruhában. Néha egyedül dolgozott, de a rablások többségében társa is volt. Bár a wiskys büszke volt rá, hogy nem volt erőszakos, amit egy közelmúltban adott interjúban Varju Lajos most is cáfolt: mint a nyomozó elmondta, a whiskys akció közben nem volt józan, durván bánt a nőkkel, és csak a vakszerencsén múlt, hogy nem ölt embert. Békásmegyeren például szándékosan az őt üldöző rendőrre lőtt, ha a lövedék nem kap gurulatot egy ott parkoló kocsi tetején, pont mellbe találta volna az egyenruhást.

A whiskys a Sátoraljaúhelyi börtönben töltötte le büntetését – ahol tagja lett a kézműves szakkörnek, megtanult kerámiázni, és arra is volt ideje, hogy kommunikáció szakon elvégezze a főiskolát –, de hogy onnan szabadul-e kedden, nem tudni, mert szabadulásnak semmilyen körülményét nem engedte nyilvánosságra hozni.

ÉM-SZP