Jegyzet: A nagyik még tudták

A mi családunkban úgy tartjuk, hogy a nagymamákkal sírba szállt a háztartási, konyhai tudás jó része és utána a maradék java meg elment anyáinkkal. Főleg ilyenkor, karácsonykor látszik ez nagyon jól, amikor szembesülünk azzal, milyen pazarlással és amatőrséggel valósítjuk meg az etetés, felkészülés háztartási feladványait. Kiss László jegyzete.Volt időszak, amikor úgy tűnt, ezek a praktikus ismeretek teljesen haszontalanokká váltak, afféle régi kacatként megmosolyogva süllyesztőbe kerülhetnek. Amikor nekilendültek apáink a panel lakótelepek felépítésének nemcsak azért lettek picik a lakások, mert így többet lehetett építeni. Hanem mert halál komolyan gondolták, hogy egy átlag család majd mosodában fog mosatni, étteremben étkezni, otthonra csak a pihenés marad, és nem kell nagyon tárolgatni sem semmit, hiszen gyorsan megvesszük majd inkább az új holmikat.

Hát nem egészen így lett. És ahogy fest mostanában a jövő, nem is lesz így egyhamar. Az az életmód, amely tényleg nem igényel mást, mint hogy keress elegendő pénzt, és az otthoni vacakolást azt „megveszed”. Ételt készen rendelsz, vagy félkészen vásárolsz, mosatsz, mindent szolgáltatásként veszel igénybe – ez azért nem lett igazán tömeges. Persze nem lenne ez rossz modell, hiszen így valójában munkát, kenyeret adunk másoknak, az egész egy jó kis gazdasági körforgás, mindenkinek megvan benne a helye, haszna. Csakhogy a fogaskerekek nyugaton is csikorognak, nálunk meg el se kezdtek igazán forogni. Nagyon úgy tűnik ez az idilli kényelmes jövőkép olyan lesz, mint a fejlett szocializmus: mindig tartottunk felé, de soha el nem értük. Mert nem futja rá. Sem a környezeti, sem a gazdasági erőforrásokból. Számunkra teljesen biztosan elérhetetlen a cél, tőlünk nyugatabbra pedig megkezdődött a lassú hátrálás.

És a jövőben nagyon kellene a nagyik tudása. Majdnem bizonyosnak mondható, hogy sokkal jobban arra kell támaszkodnunk, amit mi magunk is el tudunk végezni, illetve amit el tudunk, azért semmi esetre ne fizessünk. És arra, hogy ne pazaroljunk, amit használhatunk még, azt használjuk is, gondolkodjunk el hogyan lehet a megvett élelmiszer minden darabjából, alkotójából valami ehető és még csak nem is rossz. Még most is jókat tudunk röhögni a sokszor aprólékosan fösvény osztrák sógorokon, vagy a svájciakon, pedig jó lenne figyelni, mert ez a jövő. De nem is kell a példákért határon túlra mennünk, mert ehhez a mi nagyijaink is értettek. Legyen itt zárásként egy abszolút friss példa. A karácsonyra kapott kávéfőző prospektusa írja: rendeljünk hozzá a neten kétezer forintért vízkőtelenítőt is. Sima konyhai ecettel megoldható az ügy kábé ötven forintból. Már annak, aki tudja, hogy ezt így is lehet persze. Azt hiszem, itt az ideje, hogy elővegyem azt a rongyos könyvet, amit nagyszüleim hagytak rám és háztartási praktikák vannak benne a-tól z-ig. Viccforrásként tartottuk meg, de mostanára valahogy elment a nevetős kedvünk...

- Kiss László -