Angyalkából három egy ezres

Bronzvasárnap? Egy a sokból - bizonnyal idén többen osztják ezt a véleményt, mint korábban. A megyeszékhely belvárosának bronzvasárnapi forgalmát meghatározta az egybeesés a régiségvásárral. A főutca boltjaiba bekukkantva, legyen az ékszer-, ruházati, cipőbolt, vagy akár karácsonyba öltöztetett ajándékbolt - mindenütt nagy ürességet tapasztaltunk. A Centrum előtti alkalmi sátrasok és a színházhoz közeli sportboltosok is arra panaszkodtak: forgalmuk még a hétköznapinak is alatta maradt, vélhetően a „fentiek” miatt. No meg nem is mindenki jutott hozzá még a fizetéséhez (ha ugyan).

Akiket pedig a régiségvásár forgataga ragadt el az üzletekből, azok sem feltétlenül karácsonyra vásároltak. Bár...

Jut a fa alá is

Ficzere János Kazincbarcikáról elmondta: 4-5 ezer forintot adott ki könyvekre, darabja 200 forint volt, egy részüket magának tartja meg, de biztosan jut belőlük a fa alá is. Lőrincz Beatrix kislányával indult a vásárba, s nem kizárt, hogy néhány apróságot itt szereznek be. – Az idén a család felnőtt tagjaival megbeszéltük, hogy egymásnak nem veszünk 1000-1500 forintnál drágább ajándékot. Egyedül a gyerek jelent kivételt - mondja. ők 20-25 ezer forintot különítenek el e célra.

A felsőzsolcai Magnuczné Godó Ágnes is beavatott: az ő családjuk idén harmadával, azaz körülbelül 30 ezer forinttal költhet kevesebbet idén az ünnepre. Két gyermeke eközben egy, a padon régi bundában kucorgó hölgy portékáit nézegeti. A babák, a tésztagép, a csecsebecsék saját, illetve ismerősöktől kapott tárgyak. - Lengyel Jánosné vagyok - mutatkozik be az árus készségesen. - Sályból költöztem Miskolcra tíz éve, egy családi házból garzonba. Ami fölöslegessé vált, azt eladogatom - mondja kedvesen, s eldicsekszik, a nagyobb babának ő varrta a ruháját. A megélhetéshez jól jön minden forint: ha nem csurran, cseppen - teszi hozzá.

Mentőangyalok

Saját keze munkáját árulja az egyik kapu előtt a sajóbábonyi Majnár Lászlóné is: csupa-csupa horgolt angyalkát. Darabját 2 óra alatt készíti el, amihez jön még a keményítés is, számára az a nagyobb munka. - Darabja négyszáz, de egy ezresért hármat adok, így jobban viszik. Megéri, dobozban három évig is eláll, s ki is lehet mosni - kínálja a portékáját. Elmondja azt is, mire kell a bevétel:– A harmincezer forintos nyugdíjam mellett csak így tudok ajándékot venni karácsonyra a két unokámnak. Lénárt Tiborné kifejezetten várta a mostani régiségvásárt, s nem is hiába: gyönyörű kis keresztszemes zacskókra sikerült szert tennie. - Nem is volt drága, de hát nem is az adja az értékét, hanem hogy benne van a lélek.

Szalóczi Katalin