2011.10.04. 17:03
Hogyan bánunk az állatokkal?
Miskolc - Az Állatok Világnapja alkalmából tartott rendezvényen érdeklődtünk a Miskolci Állatkertben.
Miskolc - Az Állatok Világnapja alkalmából tartott rendezvényen érdeklődtünk a Miskolci Állatkertben. – Tízéves állatmenhelyi tapasztalatom alapján azt mondhatom, nem bánunk jól az állatokkal, sőt az élővilággal. A nálunk érdeklődők többségét a haszon vezéreli, pénzt szeretnének megspórolni azzal, hogy fajtatiszta állatot ingyen szerezzenek be. Az önzetlen segítők jóval kevesebben vannak - osztotta meg véleményét Kisfalvi Nyina, aki azt is kifejtette: azon egyedekre, amelyek az állatkertek lakói, úgy tekint, mint „akik” személyes áldozatot hoznak a vadon élő fajtársaikért, hogy az emberek megismerhessék őket.
Kidobók és felkarolók
Dr. Magos Zsuzsa felsőzsolcai állatorvosnak jó tapasztalatai vannak:
– Évről évre javul az arány: egyre többen karolnak fel kidobott, talált állatokat, s igyekeznek számukra gondozót találni. Az más kérdés, hogy sajnos még mindig jócskán vannak, akik felelőtlenül megszabadulnak a számukra terhet jelentő kutyákat, macskákat – mondta.
Miskolci kollégája, dr. Puskás Gábor rendelői tapasztalata alapján rosszul bánunk az állatokkal. Véleménye szerint álltattartásra csak ember- és állatszerető mentalitással szabadna vállalkozni. Sokat vár az új állattartási törvénytől (azon belül is az ebadótól, amely alól az ivartalanított ebek gazdái mentesülnének), továbbá a kutyák chippel való ellátásának kötelezőségétől.
– A kisállatok, persze, csak a jéghegy csúcsát jelentik, hiszen ott vannak a nagyállatok, s a használlatok is. Ezek tartására vonatkozó szabályozásban már nincs hiány, most már csak be kellene tartani, tartatni - mondta.
A ló két oldala
Bancsik Györgyi, az Állatkert alkalmazottja úgy véli, az állatkerti kultúra fejlődésével fejlődik a látogatói kultúra is.
– Egyre kevesebben mutatnak extrém viselkedést: nem nyúlkálnak be a rácsokon, nemigen rángatják a kerítést, s már csak elvétve fordul elő, hogy nem megfelelő eledellel kínálják az állatokat. Egyre többen látnak is, nem csak néznek a szemükkel, például felhívják a gondozók figyelmét, ha egy-egy állat viselkedését furcsának találják. Igaz, főként a városlakókra jellemző, hogy átesnek a ló másik oldalára, s olyasmiért is felhívnak: mentsünk meg egy galambot a macska szájából. A természet rendjét megőriznünk kell(ene), nem pedig beleavatkoznunk.
ÉM-SzK