Vendégkommentár: Minden Egész

„Minden Egész eltörött,/ minden láng csak részekben lobban,” - citálta művészetszociológia tanárnőm elsőéves egyetemista koromban annak illusztrálására, hogy a modernitásban illetve posztmodernitásban megszűnik az egységes értékrend és világképek és paradigmák sokasága él egymás mellett. Ekkor én menthetetlenül beleszerettem a szociológiába mert megértettem: az én „kisvilágom” mellett számtalan más „kisvilág” létezik és érdemes azokat is megismerni, megérteni (és elfogadni, talán meg is szeretni).

„Minden Egész eltörött,/minden láng csak részekben lobban,”/„ Minden szerelem darabokban,” - ezt meg húszas éveimben kezdtem megérteni az érzelmi libikókán sokszor fent, de még többször lent ülve, vélt (ebből volt több) vagy valós (ebből kevesebb) szerelmeim elmúlása felett búslakodva.

„Minden Egész eltörött,” - citálom én is, családszociológia órákon a diákoknak, mert valóban: a 21. században meganynyi családforma, párkapcsolati forma, társadalomformáció és közösség él egymás mellett, egymás alternatívájaként, hol jobbnak, elfogadottabbnak tűnve a másiknál, csakhogy pár év múlva átadják helyüket egy másiknak, ami szintén jobbnak és elfogadottabbnak tűnik valamennyi előzőnél – legalábbis egy ideig…

Rómában járva az ember (többek között) rácsodálkozhat azokra a gyönyörű mozaikokra, melyet a régi korok emberi nagy műgonddal, kicsi, apró, színes darabokból raktak össze temérdek munkával. Hát igen, „Minden Egész eltörött,” – jut megint eszembe, de ez a töröttség adja meg éppen a mozaik varázsát és szépségét: az apró darabok a hozzáértő kezek jóvoltából harmonikus képpé formálódnak. Van valami a színes darabokon kívül, ami a mozaikkészítéshez nélkülözhetetlen, és ez a valami a ragasztó. Kell, hogy legyen valami kötelék, közös alap különben nem állna össze a kép és – milliónyi darabra hullva mi magunk is – állhatnánk elcsúfult műalkotásunk romjainál. Minden adva van nálunk is a mozaikhoz. Vannak szép színes darabjaink, közösségeink, családjaink, alkotó embereink. Meg kellene találnunk a ragasztót, azokat a közös pontokat, értékeket, melyek mentén a darabokat össze lehetne állítani, újra össze lehetne rakni egy szép, sokszínűségében (is) egységes Magyarországgá.

Csak halkan jegyzem meg: éppen augusztus 20-a van, érdemes lenne talán elkezdeni…

Szerzőnk szociológus, egyetemi docens (ME, Bölcsészettudományi Kar), dr. Szabó-Tóth Kinga