Vér a cipőben: hogyan került oda?

Végéhez közeledik az a bírósági eljárás, amelynek terheltje egy fiatal boldogkőváraljai férfi, akit azzal vádolt meg a megyei főügyészség, hogy két évvel ezelőtt különösen kegyetlen módon ölte meg édesapját, de hogy valójában mikor fejeződhet be, azt egyelőre senki sem tudja, mert az ügyben kirendelt hemogenetikai szakértő több éves ügyhátralékkal rendelkezik...

Csütörtökön mind a terhelt védője, mind a vád képviselője arra készült, hogy miután a bíróság meghallgatta a hemogenetikai szakértőt, megtarthatja perbeszédét, ami után az ügyben eljáró dr. Sebe Mária bíró és tanácsa meghozhatja ítéletét. A terhelt az eljárás során eddig nem tett vallomást, most ő is arra készült, hogy az utolsó szó jogán szólaljon meg.

A tárgyalás tanúk meghallgatásával kezdődött: az ő tisztük lett volna tisztázni, hogy a bűncselekményvalószínűsíthető elkövetési időpontjában az ügy egyetlen vádlottja merre járhatott. Annyi világosan kiderült, hogy az esti órákban a vádlott kötekedősre itta magát, olyannyira, hogy a pultos lány hazatelefonált az édesanyjának, hogy menjen érte, mert „kötekedik” vele a férfi – de hogy ez melyik napon volt, arra már a tanú nem emlékezett. A terhelt védője azzal próbálta rávezetni, hogy megkérdezte: tudja-e mikor tartják a futballmeccseket – mert akkor nyilván a szokásosnál tovább tart nyitva a focipálya közelében lévő, de egyébként este nyolc órakor záró szórakozóhely. A tanú azonban nem járatos a megyei másodosztály keleti csoportjának mérkőzéseit illetően, így ez a kérdés eldöntetlen maradt.

Egy másik tanú arról számolt be, hogy a kérdéses estén – a napra ő sem emlékezett pontosan – a terhelt éneklésétől volt hangos az utca. Annyira zajos volt, hogy inkább a lámpát is lekapcsolták otthon, nehogy véletlenül betérjen hozzájuk, mert akkor felveri a álmából a gyereket. A két vallomásnak azért lett volna jelentősége, mert a kocsma és a danajászás színhelye messze esik attól a helytől, ahol az áldozat vérét és összetört testét megtalálták.

A hemogenetikai szakértő kis késéssel érkezett a tárgyalásra, így a tárgyaláson megjelenteknek volt idejük alaposan megszemlélni egy metszőollót, amit a védő kérésére hozatott fel a bíróság a bűnjeltárból: kiderült, a metszőollót a helyszínelés során azért foglalták le, mert azt feltételezték, hogy az elkövetés eszköze lehet. Mint ilyet, aztán az orvos szakértők is megfogtak, így nem tudni, hány kézen ment keresztül. Amikor a hemogenetikai szakértő megérkezett, neki is feltette a kérdést a védő: találkozott-e a metszőollóval korábban, de – mint sejthető volt – a szakértő nem vizsgált ilyen szerszámot, aminek pengéjén a helyszínelési jegyzőkönyv szerint pontszerű, vérgyanúsnak tűnő szennyeződések voltak. Ezt azonban már szabad szemmel már a szakértő sem tudta felfedezni. A bíróság végül – ügyészi indítványra – elrendelte a szerszám hemogenetikai vizsgálatát, hogy kiderüljön, az apa vére van-e rajta.

Nyilatkozott azonban a terhelt cipőiről, melyek belsejében, fűzőjén és sarkán is megtalálta az áldozat vérét – arra azonban nem tudott választ adni, miként kerülhetett oda, vagyis akkor lett-e véres, amikor a terhelt apját rúgta, taposta, vagy amikor – miként állítja – feltakarította a helyszínt.

Az ügyet a bíróság – a vérszakértő véleményének elkészültéig – elnapolta.

ÉM-SZP