2010.08.13. 08:03
Nézőpont: Esélyek
<p><em>Diákkoromban szinte minden nyáron vállaltam valamilyen munkát. Bár akkor sem volt könnyű szerezni ilyesmit, de valahogy mindig akadt egy-egy osztálytársam, akinek a szülei révén mégis bejutottunk valami jó vagy kevésbé jó helyre. Igazán nem is pénzt akartunk keresni, hanem csak kipróbálni, milyen „felnőttnek” lenni.</em> <b>Hegyi Erika jegyzete</b></p>
Azt csinálni, amit a főnök mond, lehetőleg rendesen (ez nem mindig sikerült), nap végére kellemesen elfáradni, hallgatni alkalmi „munkatársaink” siralmait a valós életről. A kéthetes munkaidő után persze azért jól jött az kis zsebpénz is, amit aztán büszke öntudattal költöttünk el, hiszen mi kerestük, mi dolgoztunk meg érte.
Félek, hogy a mai diákok nem a „buli” kedvéért keresnek munkát. Valószínűleg sokuknak komoly anyagi gondjaik vannak, és bizonyára egyetemi tanulmányaikat is be kellene fejezniük, ha nem tudnák kiegészíteni a szülőktől kapott csekély támogatást a saját keresetükkel. És ez még a jobbik eset. Mert ismerek olyan családokat is, ahol a gyerek azért nem megy egyetemre, mert akkor a szülő elveszíti az utána járó családi pótlékot és árvasági ellátást, ez pedig már a mindennapi megélhetésüket veszélyeztetné. Csak nem tudom, hol vannak az egyenlő esélyek...