Szervezésből elégtelent adna

Hircsu Ákos, amellett, hogy tevőlegesen is kiveszi a részét az árvízi védekezésből, két nap alatt (vasárnap és kedden) mintegy 300 önkéntes egyetemistát mozgósított, csak ez utóbbi napon több mint 200-at, három turnusban. Volt, aki egyik helyszínről a másikra ment, csupán annyi volt a pihenés, míg a platós kocsin(!) átszállították őket. S bár már a legelső felhívásra jelentették a katasztrófavédelemnek, hogy csak szóljanak, hol van leginkább szükség rájuk, hétfőn egyáltalán nem szóltak nekik. Szerdán is hajnaltól készültségben várták a visszajelzést, de csak délután 1-kor kapták a hívást, hogy fél 3-ra hová menjenek. Így nagyon is aktuális volt, hogy a szervezés tapasztalatairól kérdezzük az alelnököt.

– Privát véleményem szerint a szervezetlenség még az árvíznél is nagyobb tragédia. Megértem, hogy egy extrém helyzetet nem könnyű uralni, de ennél azért elvárható volna nagyobb felkészültség, összehangoltság. Kedden a körforgalomban negyedórákat, sőt félórákat is várakoztunk, hol a zsák hiányzott, hol a homok. A végén már csak olyan rosszminőségű agyagos kavics jutott, amibe a járólapokat szokták ágyazni, épp azért, hogy átengedje a vizet. Csizmát, esőköpenyt vettünk magunknak, de a körforgónál például lapát sem volt, s kérdéses, akadt-e volna, ha az ottani önkormányzati képviselő nem intézkedik – osztotta meg tapasztalatait és véleményét Hircsu Ákos.

Az önkéntes egyetemisták arra kértek bennünket, okvetlenül említsük meg, milyen jól esik nekik munka közben egy kis gondoskodás, a helyszínre kijuttatott enni- és innivaló. Köszönik az egyetemista lányoknak is, hogy forró teával, étekkel várják őket, s hogy a levetett sáros köpenyeiket tisztán, összehajtogatva, méret szerint összerendezve találják, amikor ismét segíteni indulnak.

ÉM-SzK