2010.05.25. 07:39
Jegyzet: Buksi utolsó útja
<p><em>Buksi már akkor nyugtalanul ugrált, amikor leszakadni készült az ég: ki-be szaladgált a házból a kertbe és vissza. Amikor az áradat érkezett, a kutyus rémülten rohant ki az utcára a víz nyomására kicsapódó kertkapun át.</em>&nbps;<b>Szaniszló Bálint jegyzete</b></p>
Rémült csaholását ekkor hallották utoljára, segítségkérő ugatása egyre messzebbről sejlett fel. Gazdái hiába próbálták meg az alulról és felülről egyszerre támadó „égi áldás” közepette megtalálni a kiskutyát. Csak az égiháború elvonulta után sejlett fel a tragédia az utca végi víznyelő rács nélküli, sötéten tátongó nyílása láttán. Ide vezethetett volt Buksi „utolsó útja…”
Buksi egy jó „kutyaöltő” óta élt együtt velük. A kölyköt úgy másfél évtizede a Tisza mellől hozták el. Anyját az árvíz sodorta magával… Az árván maradt kölyöknek Miskolcon reméltek – árvízmentes – nyugodt életet. Így is volt ez úgy egy héttel ezelőttig. A sors az anya után a kölyköt is magával ragadta…
Az emberi veszteségeket nem hallgatjuk el, de tudja-e valaki, hogy hány Buksihoz hasonló sorsú áldozata volt az elmúlt napok árvizeinek?
