Alsóhámor csendes, újra csendes

"Vasárnap reggel 6 óra körül jöttünk fel Alsóhámorba, akkor már az épület környékén – elől és hátul is – hömpölygött a víz.” - emlékszik vissza a május 16-ai katasztrofális napra Lehoczky Csaba, az alsóhámori Molnár Csárda egyik üzletvezetője. „Amit tudtunk, padokat, asztalokat, székeket megpróbáltuk menteni, ám igazándiból tehetetlenek voltunk, hiszen az eső szakadt, a víz magassága pedig óriásira nőtt. Másnap, hétfőn már volt segítségünk is, mert a Városgazda hozott homokzsákokat és a környékbeliek közül is többen eljöttek segíteni nekünk. Ekkor amennyire lehetett a medrében sikerült már tartanunk a megvadult Szinva patakot. Kedden megérkeztek a tűzoltók is, akiknek a munkájával sokat normalizálódott a helyzet. A hét többi része azzal telt, hogy elvégeztünk minden olyan tennivalót – például a fertőtlenítéseket - , amelyek szükséges voltak ahhoz, hogy a pünkösdi ünnepekre ki tudjunk nyitni. Az elmúlt hétvégén már tudtunk vendégeket fogadni, ám érezhető volt, hogy elég sokan féltek még a víztől.”

Nem felejtik

Lehóczky Csaba elmondta azt is, hogy ők is hallottak több rémtörténetet, mely szerint elvitte a Molnár Csárdát a medréből kilépett Szinva.

„Ez, mint látható, szerencsére nem igaz.” - mutat körbe a Molnár Csárda teraszán. „Az viszont nagyon jól esett nekünk, hogy mennyien aggódtak értük!”

Megtudtuk azt is, hogy a Molnár Csárdában jelenleg is tart a kárfelmérés, és többek között szeretnék helyreállítani a csárda mögött található népszerű kis játszóteret, amelyet tulajdonképpen teljesen elpusztított az ár. Ahogy mondani szokás; "az anyagi kár jelentős."

Elbúcsúzom. Kifelé, a kis híd előtt éppen telefonját állítja fényképező üzemmódba két fiatal. „Fel lehet készülni aradásra? Olyanra, mint amilyen május 16-án volt?"- kérdezem őket.

"Nem. Szerintem nem.” - mondja fél szemmel már az elkészült fotóra lesve a magasabbik. "A városban is gondok voltak, akkor a Bükkben miért lett volna jobb a helyzet? Nem tudom, hogy van-e megoldás a hasonló helyzetekre, de egy biztos: akik átélték, sokáig nem fogják elfelejteni azt a hétvégét!"

(JLI)