Akik biztosan buktak a zöldkártya-csatán

A korábban környezetvédelmi

vizsgálatot végző

autószerelő műhelyek jelentős

része egyelőre várakozó

álláspontra helyezkedett – abban

bíznak, hogy a számukra kedvezőtlen,

január elsején életbe

lépett változások

hiányosságai miatt a

döntéshozók végül

felülvizsgálják az új

rendszert, s akkor ők is újra be tudnak

kapcsolódni a folyamatba.

A 93 óta

zöldkártyáztató 

Ferenci Sándor szerint

"bizonyos érdekcsoportokon" kívül

más nem jár jól a

változásokkal. Az "egyablakos"

ügyintézés könnyebbséget

jelenthet ugyan az autósnak, de nagyobb a

rizikója is. – Eddig a

környezetvédelmi vizsgán bukott

autó nem volt – mondta Ferenci

Sándor. – Ha rendben voltak a

mért emissziós adatok, az autó

megkapta a zöldkártyát, ha

nem, hagyományos porlasztós autók

esetében korrigáltuk a

beállításokat, injektoros

modelleknél pedig megmondtuk, milyen

alkatrészeket kell

javítani-cserélni ahhoz, hogy a

jármű a feltételeket

teljesíteni tudja. Most a műszaki

vizsgán fog kiderülni, hogy a motor

károsanyag-kibocsátása a

megengedett szint fölött van, emiatt

újra kell majd vizsgáztatni az

autót. Gyakran előfordult, hogy az

egész problémát pusztán a

városi araszolgatás során nem

megfelelő körülmények

között üzemelő alkatrészek

okozták, amit a legkönnyebben azzal

lehetett "gyógyítani", ha az ember

megtett vagy húsz kilométert nyílt

úton, alaposan leégetve a

lerakódott szennyeződéseket. Most az

ilyen – egyébként hibátlan,

de "mocskos" – motor nem fog

zöldkártyát kapni.

Szemészből

fogász

A "zöldkártyások" pontosan

tudták, mi a vizsgálat helyes menete:

üzemmeleg motornál a meghatározott

fordulatszámok mellett végezték el

az ellenőrzést, és rendelkeztek a

megfelelő eszközparkkal is – melynek

beszerzése több milliós

beruházást jelentett. Most a

környezetvédelmi vizsgálatot a

műszaki vizsga előtt,

három-négy órás

várakozás után – ki tudja,

milyen hőfokú motor mellett –

végzik el, Ferenci

Sándor szerint olyan

berendezéseken, amelyeket máshol

már vagy öt éve nem

használnak. A vizsgabázisokon a

futóművet, világítást

és a fékeket ellenőrzik – nem

lehet elvárni az ott dolgozóktól,

hogy egycsapásra értsenek a motorhoz is.

Olyan ez – véli Ferenci

Sándor –, mintha egy

szemészt arra

kényszerítenének, hogy

holnaptól fogászként

működjön tovább: sem a

felkészültsége, sem a

felszerelése nem teszi lehetővé a

gyors váltást.

Nem zárult be minden

ajtó

Mint Ferenci Sándor, az egyik,

korábban főleg

környezetvédelmi

vizsgálatot végző műhely

tulajdonosa elmondta, nem zárult be minden

ajtó, jelentős –

nagyjából félmillió

forintos – beruházást

követően folytatni lehet a

"zöldkártyázást",

mert az autósnak továbbra is

lehetősége van rá, hogy a

műszaki vizsgát megelőzően

máshol végeztesse el a

környezetvédelmi vizsgálatot. A

vizsgáztatóknak ehhez új

engedélyt kell kérniük (87 ezer

forint), fél éven belül ISO

minősítést kell szerezniük

(300-400 ezer forint), újabb tanfolyamon kell

részt venniük (fejenként 25 ezer

forint) és meg kell teremteniük a

működéshez szükséges

informatikai hátteret. Mivel azonban a

zöldkártyázás mellett

más tevékenység nemigen fér

meg, pusztán ebből pedig lehetetlen

fenntartani a vállalkozást, a

környezetvédelmi

vizsgálatokat a legtöbben

egyelőre felfüggesztik.

<![CDATA[

</SCRIPT>

<HR></BODY></HTML>

]]></SCRIPT></BODY></HTML>

]]>