Hiába harcol igazáért a miskolci aggastyán

A miskolci Füzy Tibor

nyugdíjas bányamérnök

nyolcvan éves kora ellenére folytatja a

különböző hivatalokkal szemben

folytatott szélmalomharcát, bár

– amint azt egy közelmúltbeli

bírósági

ítélet is

valószínűsíti –

könnyen lehet, hogy alulmarad.

Fázott, befűtöttek neki

Füzy úr magányos

hadjáratát azért kezdte, mert

első emeleti, Kőrösi Csoma Sándor

utcai lakásában szerinte azóta

hideg van, mióta a társasház

levált a távhőről.

Ennek okát kutatva fokozatosan ásta bele

magát a társasház gazdasági

ügyeibe, és úgy ítélte

meg, hogy nem úgy mennek a dolgok, ahogy azoknak

menniük kell. Fordult rendőrséghez,

ügyészséghez,

bírósághoz, megkereste a

szolgáltatókat, hogy a

társasháza számára

elküldött számlák

másolatát megszerezze, de sok helyen vagy

nem foglalkoztak a panaszaival,

kérésével, vagy

elintézték annyival, hogy ezt a

problémát közgyűlésen

kell tisztázni.

Inkább leüli

Füzy Tibor

megpróbálta: nem egy alkalommal

felvetette, a közös képviselők

számoljanak el a hozzájuk befolyt

pénzzel, de amikor ez nem következett be,

illetve nem úgy, ahogy az idős férfi

elképzelte, letolvajozta őket. A

társasház tisztségviselőinek

sem kellett több, a közgyűlésen

készült hangfelvételt

bizonyítékként becsatolva

feljelentést tettek az aggastyán

ellen, akit ötrendbeli rágalmazás

vétségéért 90 ezer forint

pénzbírságra ítéltek

– amit négyszázötven

forintjával le is ülhet.

Táblázatot akta tromfolt

Találkozásunkkor először a

kivitelező árajánlatát

húzta elő a

táskájából

Füzy Tibor: ezen két

darab, egyenként 120 kW-os kazán

szerepelt, ezekhez volt méretezve minden, az

ár is. Ezzel szemben a férfi

állítása szerint csak egy 85 kW-os

kazánt építettek be, így a

teljesítmény alatta marad a tervezettnek.

A nyugdíjas bányamérnök

szerint ezért van az ő

lakásában hideg, mert mire

radiátoraihoz ér a víz, leadja

hője javát. Mások

állítólag újabb

radiátortagok felszerelésével

orvosolták a problémát,

Füzy Tibor azonban erre nem

hajlandó, nem ezért fizetett, mondja.

Megalkuvás helyett nyomozni kezdett,

kiderítette, mennyi az

árkülönbség a

beépített és a tervezett

vízmelegítők között,

és arra is kíváncsi lett, ki

fölözhette le a hasznot. Mivel nem

mérik lakásonként az elfogyasztott

hőmennyiséget, a

gázszámlát a lakók a

közös képviselőn keresztül

együtt állják: de hogy mennyi a

tényleges gázszámla, azt

csak magánnyomozása

eredményeként sikerült megtudnia.

Mivel úgy találta, hogy a

társasháznak küldött

számla alacsonyabb, mint a

lakástulajdonosoktól beszedett

összegek összessége, firtatni kezdte,

mi lett a különbözettel.

Hovatovább a közös

képviselők által beszedett

összes pénz útja érdekelni

kezdte, ekkor hozta szóba: számoljanak el

a közös képviselők, de ne csak

úgy ímmel-ámmal, hanem alaposan:

számlákkal bizonyítsák,

mire kell a pénz, és nyugtákkal,

hogy a beszedett összegeket tényleg arra

költötték-e el, amire

kérték. Mivel erre hiába

várt, és a

számításai is ezt

látszottak bizonyítani,

többször is kicsúszott a

száján az a néhány

szó, ami miatt most akár

kétszáz napra le is ültethetik.

Csaknem két órás

beszélgetésünk során

újabb számlák, újabb

táblázatotok és

számítások bukkantak elő az

idős bányamérnök

táskájából, amiket

bírósági,

ügyészségi, rendőrségi

– jobbára elutasító –

határozatok, beadványok követtek. A

történet 2001-ben kezdődött, az

utolsó felvonás a

közeljövőben ér a

végére: a

bírósági

ítélet ez év

őszén emelkedett jogerőre és

bármikor végrehajtható.