"Januártól a saját zsebünkön érezzük" - Interjú Molnár Csaba kancelláriaminiszterrel

ÉKN: Miközben a

nemzetközi pénzügyi világ azt

mondja, sikerült megfékezni a

pénzügyi válságot,

Magyarországon a kormány és az

MSZP népszerűsége abszolút

mélyponton van. Mivel magyarázza

ezt?

Molnár Csaba:

Elöljáróban hadd mondjam azt el,

hogy nagyon-nagy sikereket könyvelhetett el a

kormány az elmúlt hat

hónapban. Az, hogy az 1,7 millió magyar

devizahiteles fölött folyamatosan ott

lebegett az a rém, hogy majd 350-400 forint lesz

az euró, hogy 250-300 forint lesz a

svájci frank, már a múlté.

Hatalmas sikernek tartom, hogy ma már stabilan

270 forint körüli az euró,

175-180 forint környékén van a

svájci frank. A másik fontos dolog, hogy

a válság kezdete óta a

kockázati felár a harmadára esett

vissza az utóbbi hónapokban, ami a

nemzetközi bizalom

erősödésének a jele. Azok a

változások azonban, melyeket a

választópolgárok a saját

zsebükön is érezhetnek majd,

januártól indulnak.

Januártól megtörténik a

rendszerváltás legnagyobb

adócsökkentése, ami azt

jelenti, hogy egy átlag magyar keresőnek

másfél havi bérrel több marad

a zsebében. Nemzetközi elemzések

szerint mi vezethetjük be elsőként az

eurót

Középkelet-Európában

azok közül, akik még nem

vezették be.

ÉKN: Időpontot is

tudna mondani?

Molnár Csaba: Időpontot

még nem tudok mondani, de a nemzetközi

elemzők úgy látják,

nálunk a legstabilabb a

gazdaság, a leghitelesebb a

költségvetés.

ÉKN: Térjünk

vissza az MSZP történelmi

mélypontjára.

Molnár Csaba: Nincs

történelmi mélyponton az

MSZP. Az elmúlt két

hétben megjelent három

közvélemény-kutatás. Az egyik

azt mondja, csökkent a

népszerűségünk, a másik

kettő pedig azt, hogy nőtt. Valami csoda

folytán mindenki arról az egyről

beszél, amely szerint a

népszerűségünk csökkent.

ÉKN: Nem igazán

érthető az átlagember

számára a költségvetés

tervezete. Hogy lehet az, hogy egyik nap még

megoldhatatlannak tűnik egy tétel

(például

kórháztámogatás vagy

távhőáfa), másnap már

megoldják. Ez, mintha komolytalannak

tűnne.

Molnár Csaba: Hadd kezdjem a

végén. Soha nem mondtuk azt, hogy

megoldhatatlan a távhőáfa

kérdése. Ezt az ellenzék mondta,

egyszerűsítsük le, hazudta. Ez a

tény. Mi azt mondtuk nyáron, hogy

két lépésben a legalacsonyabb

áfakulcsba fogjuk vinni a

távhőáfát, ami meg

is történik.

ÉKN: Oszkó

Péter pénzügyminiszter nyilatkozta,

hogy veszélybe került a

távhőáfa csökkentése,

miután a kórházak

kiharcolták a hiányzó

milliárdokat.

Molnár Csaba:

Oszkó Péter a

következőket mondta, nagyon pontosan

idézem: mivel nagyon feszített a

költségvetés, ezért

az eredeti vállalásnak megfelelőn

akkor lesz meg a

távhőáfa-csökkentés,

ha a költségvetés

számai tarthatóak. Ezt

próbálták

félremagyarázni,

nyilvánvalóan politikai

sandaságból. Az eredeti

kérdésre visszatérve. A

költségvetés a parlamenti

tárgyalás során alakul és

változik. Ez minden évben így

volt. Így volt ez a Fidesz

kormány idején, és így

van most is. Mi csak azt mondtuk, hogy mivel az

elmúlt 80-90 év legszörnyűbb

világgazdasági

válságát éljük,

nyilvánvalóan kevesebb a

mozgástér. De

átcsoportosítani lehet, a

főszámok változatlanul

hagyása mellett.

ÉKN: Ön szerint a

krízisalap valóban elér azokhoz,

akiknek szánják, és jelent

számukra érdemi

segítséget?

Molnár Csaba: A

krízisalap, ahogy a nevében is benne van,

kimondottan a világgazdasági

válság speciális

időszakára készült, vagyis nem

pótolja a meglévő állami

támogatásokat,

önkormányzati segélyeket,

hanem amellett jelentkezik

újdonságként. Specialitása

az, hogy az általános

szociális támogatásokhoz

képest viszonylag nagy összegű, hiszen

itt 100 ezer forint lehet a maximum, de ami még

ennél is sokkal fontosabb: nagyon gyorsan

megkapják a rászorultak. Az

igénylés után egy hónapon

belül a pénznek meg kell érkeznie a

bajba jutottakhoz. A krízisalap „a

kétszer ad, aki gyorsan ad”

logikája alapján indult. És ami a

legszebb: Magyarországon ez az egyetlen

szolidaritási alapú szociális

támogatási rendszer, ugyanis azok

fizetnek be a krízisalapba, akik úgy

gondolják, hogy segíteniük kell. A

legtöbb igénylés

egyébként az észak-alföldi

és az észak-magyarországi

régióból érkezett.

Szeptember végéig közel 80

millió forinthoz jutottak a

rászorulók

Borsod-Abaúj-Zemplén

megyében.

ÉKN: Megyénkben,

úgy tűnik, egyelőre semmi sem tudja

megállítani a leszakadást. Ennek

egyik oka a növekvő, képzetlen,

mélyszegénységbe

csúszó tömeg, amely

ráadásul területileg is

koncentrálódik. Erre milyen

típusú fejlesztés nyújt

megoldást?

Molnár Csaba:

Válságon kívüli

időszakban a kormányzati

fejlesztés–politikának a

középpontjában a

munkahelyteremtés áll.

Válság idején kicsit más a

helyzet, ilyenkor a munkahelyek megtartása

kerül előtérbe. Nagyon sok

kormányprogram indult be ennek

elősegítésére. Uniós

és hazai pénzből

finanszírozzuk az Út a

munkához programot, melynek a

legjelentősebb eredményei itt vannak a

megyében, Kazincbarcika

például mintavárosa ennek a

programnak. Jövőre az idei 97 milliárd

forinthoz képest többet költünk a

programra: 110 milliárdot hazai, valamint 7

és fél milliárdot uniós

forrásból. Szintén a

munkahelymegtartást segíti a 4+1, azaz a

négy nap munka, egy nap képzés

program. Az én vesszőparipám

egyébként: oktatás,

oktatás, képzés,

képzés. Ez az egyetlen

középtávú

kitörési lehetőség

Magyarországon.

Forrás: Észak-Keleti

Napló