A gyűjtőt a szenvedély hajtja

Az alkalkomból a miskolci-budapesti MissionArt

Galéria társtulajdonosát,

Jurecskó László

művészettörténészt

kérdeztük. Kik és mit

vásárolnak? Mifélék a

gyűjtők, és mifélék vagyunk

mi, a többség, akik nem

gyűjtőként kedveljük a

képeket.

Jurecskó László

elmondta: a vásárlás gyakorlatilag

lényegesen nem változik az

évtizedek alatt. Van egy réteg, amelyik

fontosnak tartja, hogy nagyon jó képek

legyenek a tulajdonában, és e

kvalitásos munkákat meg is tudja fizetni.

A gyűjtők sokféle szempont

alapján építhetik fel

gyűjteményüket, a lényeg

valamiféle rendezőelv. A

gyűjtők két fő

„típusa” a klasszikus, illetve a

kortárs művek kedvelőié. A

klasszikusból sokan eljutnak a kortársba,

a kortárs klasszikusba. Az

„esetleges” vásárlók a

másik „kategória”.

Hogy hány gyűjtő van? Számuk

töb százra tehető. Igazán nagy

viszont száz alatt lehet. A

kérdésre, hogy ott már

milliárdos értékekről van-e

szó, Jurecskó

László igennel felelt.

Természetes, hogy a gyűjtő nézi

a kép értékét is, de nem az

motiválja, hanem a szenvedély hajtja. Az

érték „magától

adódik”, mert minél

kvalitásosabb egy festmény, annál

magasabb az ára.

Egy nem gyűjtő otthonába

látogatva milyen értékű

kép alatt érezné jól

magát Jurecskó

László? Magyarul: mi az, ami

megfelel az ízlésének?

– Egy-kétszázezerért

már lehet olyan képet kapni, amit

én is szívesen nézegetek –

felelte a

művészettörténész,

akinek Kishonthy Zsolttal

közös galériái közül

a pestiben most éppen két

kiállítás látható:

egy nagybányai és egy kortárs.

MissionArt-Nagybánya

1992-2009