Nézőpont: Neonkukac

A mézeskalács és a

kókuszos rudak mellett lapultak egy –

persze külön-külön –

dobozban. Nincs is ezzel semmi baj, mert úgy

tűnt, rájuk is szükség van,

sőt rájuk csak igazán. S persze

társaikra is: a világító

kardra, az öltöztethető babára, a

csattogtatható ostorra, a szépen

fűzött gyöngysorokra.

A színpadon valóban kulturális

események zajlottak, népzenekarok

léptek fel, táncra

invitálták a közönséget.

Több kevesebb sikerrel. Ez nem a szervezők

hibája, ők megpróbáltak

mindent. Kivinni a kultúrát,

tálcán kínálni a

művészetet a közönségnek.

Nem tehettek arról, hogy a tálcán

sokkal vonzóbb volt a vattacukor, a

kürtőskalács vagy

éppen a perec, az extrém

sportokról nem is beszélve. Persze ezekre

is szükség van, mert finomak, mert

érdekesek, látványosak. De ez nem

kultúra. S elhitetni magunkkal, hogy mi

most bizony

kultúrálódtunk, nem

szerencsés. Persze lehet ez a

mézesmadzag, ami belcsalogatja a

kultúrára is a

közönséget.

Bár nehéz elképzelnem, hogy a

neonkukacon keresztül vezetne az

út Bartókig.

- N.

Szántó Rita -