Ónodi vásár: Lenin szobor, Hitler kép, és menóra

„A négy mancstól vagy?” -

szegezi nekem a kérdést egy hölgy.

„Nem, miért?” - kérdem.

„Mert akkor ne fotózz!” -

válaszolja. Mondom, hogy ki, honnan és mi

járatban; máris lehiggadnak az

igazán fel sem korbácsolt

kedélyek.

A fülledt meleg már-már

elviselhetetlen, ám szokás szerint

óriási a tömeg. Hátul, a

lovaknál most nem akarnak rám

sózni „ötszázé”

egy paripát, de érdeklődőben

és árusban ezúttal sincs

hiány.

A másik nagy soron malacok. Ha nem is

fehérek, feketék és tarkák,

mint a tehenek, de nincs olyan méretű,

színű és fajtájú, amit

ne lehetne megvenni.

A „madaras közben” már

több a gyerek. Nem csoda, hiszen papagáj,

kanári, galamb, kis csibe és nagy kakas

is látható. Az árusok minden

kérdésre válaszolnak, így a

lurkóknak az a két-három perc per

madár, felér minimum egy környezet

órával. 

"A fleksz vajon mi?"

Egy hölgy ölében páva. El sem

hiszem, de tényleg.

„Negyvenötezer fiatalember!” -

árulja el az árát. „Nincs

hol tartanom!” Mosolyog. Mint ahogyan az a

srác is, aki egy fleksszet akar rám

sózni. Arra a felvetésemre, hogy ,,mit

csináljak vele” határozottan azt

válaszolja, hogy flekszeljek...

Tovább megyek. Ruhák, cipők,

fehérneműk. És ruhák,

cipők, fehérneműk. És... Maffia

feliratú póló. Aztán egy

pink színű, a nyakában arany

kereszttel. Húúú, na ezt ne. Vagy

ez most a trendi?

Nézze meg vásári

képeinket>>>

Az árus mellett egy igazi

különlegesség: egy úr

Barbieknak varr méretarányos

fotelt, ágyat. Nyilatkozni nem nagyon akar, de

azt elárulja nem sok pénze van

belőle, hulladék anyagokból

dolgozik, és...

...legalább addig sem látom az asszonyt,

amíg itt vagyok Ónodon –

teszi hozzá.

Igazi demokrácia

Megint tovább. Át a másik oldalra.

Ágy, zokni, fúrófej. Minden, amit

nem biztos, hogy megvennél, de beugrik, hogy

,,ja, milyen jó lesz ez a kis

kempingszék”. Igaz, hogy van már

otthon egy, de ez csak nyolcszáz. Büszke is

az ember ilyenkor: ezerkettőről alkudta

le.

Tovább, az ónodi úton.

Hopp, egy Lenin szobor. A sor másik

oldalán Hitler kép.

„Egy debreceni hagyatékból van,

én sem tudom, hogy mi a története

és kié volt” - mondja az

árus szomszédja a német

diktátor keretezett fotójára

mutatva.

„Hogy zavar-e Lenin, vagy

Hitler? Ugyan kérem, ez egy

vásár, nem a parlament!” -

jelenti ki egy nézelődő, aki nem

engedi, hogy lefotózzam, ám egy

másik árus pultjához

tessékel. „Ott egy menóra. Ez a

szép itt Ónodon, ez az igazi

demokrácia. Uram! Nem kell minden

mögött valamilyen szándékot

keresni. Az emberek egy része eladni jön, a

másik pedig venni. Ennyi.”

Megnézek még jó

néhány sátrat és

portékát, aztán visszakecmergek az

autóhoz.

„Az ónodi vásár, az

ónodi vásár!” - mondja egy

helyi és viktória jelet formál a

kezén. Harminkét Celsius fokot

mutat a hőmérő.   

(JLI)

<![CDATA[

<![CDATA[

<![CDATA[

</SCRIPT>

<HR></BODY></HTML>

]]></SCRIPT></BODY></HTML>

]]></SCRIPT></BODY></HTML>

]]></SCRIPT></BODY></HTML>

]]>