Tanár Úr

Az "egy sínen evezünk" annak a

baklövés, elírás,

képzavar múzeumnak egyik pompás

darabja volt, amit Bohus János

a fejében őrzött. Ha valami két

szóból áll, azt már meg

lehet húzni!- ez viszont már nem

tévedés, hanem szakmai pillér,

alapkő, Bohus módra, egy mondatban.

Értsd: ami egy szónál

többől áll, az a szöveg

már rövidíthető.

Bohus János vagy ahogy a

legtöbben szólították

Bohus tanár Úr soha nem

volt tanár, de mégis

újságíró nemzedékek

köszönhetik neki, hogy

egyáltalán

újságírókká,

szerkesztőkké lettek, lehettek

és nemcsak a  munkakörüket

hívták /hívják

így.
Bohus János a Déli

Hírlap szerkesztőségének

alapító tagjaként, egészen

nyugdíjba vonulásáig a miskolciak

lapjának volt olvasószerkesztője,

majd főszerkesztő helyettese. A napilapos

robot után azt tette amit egész

életében: tovább dolgozott,

irtózatos türelemmel és

kérlelhetetlen igényegességgel

tanította nevelte az újabb

újságírókat,és

eközben szerkesztette, tördelte a miskolci

kiadványok újságok

garmadáját, még akkor is, amikor

már a végzetes kórral

küzdött.

Az emberről kellene most

inkább írnom, így illene,

hiszen a tanár úr, 69

évesen csendesen elhunyt. Mégis

mindig a szakma, az

újságírás tolul előre

a mondatokban: de hát maga volt a

hivatás, a hivatásunk. Ebben élt,

ennek élt. Mindent tudott."Szűkre"

vágta a fotókat, hogy legyen bennük

feszültség - akkor amikor a fotónak

a napilapoknak minimális szerepet

szántak.

Szellemes, könnyed, tömör

címeket adott, irtotta az ostobaságot, a

szürkeséget, műveletlenséget a

lapból. Olyan nívót

képviselt, amelyről ma nem

tudható,mikor lesz érvényes

újra a magyar sajtóban. Remélem

elolvasod amit írtam kedves

János. Ha lehet javítsd

ki,de ne húzd meg....

Kiss László