Nézőpont: Rizikófaktor

Annak, hogy ez nálunk jóval

később kezdett „divatba

jönni”, nyomós okai vannak. És

annak is, hogy az egyre ismertebbé és

rémísztőbbé

váló előrejelzések még

mindig nem késztették

megfontolásra az esztelen

növekedésben érdekelteket. Valahogy

a legfrappánsabb szlogenek –

köztük a kedvencem: A pénzt nem lehet

megenni – sem fékeznek meg bizonyos

(ön)pusztító folyamatokat. A sors

furcsa fintora, hogy az utóbbi idők

legjelentősebb

környezetkímélő

történéseként

aposztrofálják a

beköszöntött gazdasági

világválságot.

A globális gondolkodást helyi

konkrét cselekvésnek kell követnie

az egyszerű, hétköznapi

életünkben, különben hiába

érezzük magunkat

környzettudatos „trendinek”.

Meg kell ismernie a döntéshelyzetben

lévő korosztálynak is

– amelyiknek

szocializációjából sajnos

sokszor kimaradt ez a téma – a

környezetvédelem alapjait. Jó, ha

fülünkbe cseng az

országjáró fizikus

- Tóth tanár úr -

professzorának gyakran idézett intelme:

„A legnagyobb környezeti kockázatot

– a külső hatásokat

meghaladóan – a lakosság

természettudományos ismereteinek

alacsony színvonala jelenti”.

- Pap Gyula -