Kenyér helyett vakaró – Segély idején Megyaszón

A község Szerencs város

vonzáskörzetében, a

megyeszékhelytől mintegy harminc

kilométerre Észak-Keletre

fekszik.

Nyálkás, ködös idő ül

a 2922 lelket számláló falun, az

eső is el-elered, aki teheti, tető alatt

marad ilyenkor. Mégis nagy a

nyüzsgés most a

településen. A bolt és a

presszó körül különösen

nagy a tolongás, vidám kisgyerekek

köpködik a napraforgómagot, a

nők tömött

bevásárlószatyorral a

karjukon fordulnak ki az ajtón.

Néhány férfi a

nyerőgépet püföli a

kocsmában, és a szokásos

olcsó bor helyett jóféle

itóka kerül a poharakba. Az ABC-ben

egymásnak adják a kilincset a

vásárlók, soká

várok, mire az egyik kereskedőnek

jut egy szusszanásnyi ideje arra, hogy

megválaszolja a kérdéseimet.

Háromszoros

forgalom

"Csődül ilyenkor a családok

apraja-nagyja hozzánk - kezdi

beszámolóját –

napjában akár hatszor is eljönnek

bevásárolni. Némelyik gyerek

inkább iskolába sem megy, amikor

a segélyt hozzák, mert ha ott

téblábol a szülők

körül, löknek neki is egy-kétezer

forintot. Az ital az folyik, legkelendőbb a

bor. Cigarettából a

márkásat viszik, ha meg nincs

pénz, a legolcsóbb is drága,

papírba tekerik a dohányt." A

kereskedő beszél arról is, hogy van

azért olyan család bőven, aki egy

hónapra előre kifizeti a kenyeret

és felpakol krumpliból, lisztből,

tartós élelmiszerekből.

A száztíz forintos, két

literes üdítő egész

hónapban kelendő, de a jobb

húsok, kolbászok csak ilyenkor

fogynak igazán. "Nem tart soká a

pénzük" - folytatja a kereskedő.

"Előbb megadják a

tartozást, aztán

vásárolnak, de másnap már

számolgatniuk kell. A segélyosztás

napján háromszorosára

nő a bolt forgalma."

A

közeli presszóban nagydarab

fiatalember álldogál a pult

mögött. Elöljáróban annyit

kérdezek tőle, hogy mikor isznak az

emberek. "Ha pénzük van" -

rándít egyet a vállán, majd

sorolni kezdi: "Szociális segély,

családi pótlék, gyes,

nyugdíj, lakásfenntartási

támogatás. Ha ez megjön, több

kedvük van inni." És hogy mit? "Mindent" -

jön a kurta válasz. "Ha meg nincs

pénz, jó a kisfröccs is."

Ezután számadatokkal is

érzékelteti a fogyasztási kedvet:

"Pénzosztás előtt egy ember

kábé két-háromszáz

forintot költ itt el. Aztán meg több

ezret. Bor helyett megy a sör meg a feles

pálinkák."

A füstös helyiség egyik

sarkában két

nyerőgép villódzik. A

pultos követi a pillantásomat és

kérdés nélkül felel:

"Dobálja bele még az árvagyerek

is! Ez az igazság. Van, aki minden

pénzét beleteszi."

Már csak a szóváltás

és verekedés

kérdése van soron. Hiszen ha fűt az

alkohol, az az indulatokat is könnyen

felkorbácsolja. "Van ez is, az is" - közli

egykedvűen.

Hátha

visszaadják

A presszó után a megrakott kosarakat

és szatyrokat követve egy sáros

földúton visz az utam.

Minél tovább haladok rajta, annál

hepehupásabb az út, szemetesebb

a táj, roskadtabbak a házak.

Az egyik tágas, vakolatlan épület

előtt népes gyereksereg

bámulja az ismeretlen "betolakodót", mire

közelebb érek, az anyjuk is

előkerül. A házba nem megyünk be,

nagy a sürgés-forgás, súlyos

baj történt a családban.

Gyorsan becsukják az ajtót, csak az

asszony marad odakint a legkisebb poronttyal, és

míg a loncsos kutyák marják

egymást, elmeséli az őket ért

csapást. "Karcsikát, a

tizenhárom éves fiamat

intézetbe vitték" - kezdi.

"Betörtek a boltba két

másik gyerekkel. Volt már a

rovásán néhány

lopás, pedig jó tanuló, most

ösztöndíjra

pályáztunk neki. Ott bent meg csak a

rosszat lesi, rivóznak, a kajáját

elveszik, meg is verték már" -

panaszolja. "Csak két órát

láthatjuk naponta, de elmegy rá az

összes pénzünk." Soká

számolgat, míg megsaccolja, hogy a havi

járandóságuk mindent

egybevéve körülbelül

százhatvanezer forint. "Most mindent

festékre meg mészre

költöttünk, rendbe tesszük a

házat, hátha visszaadják" -

reménykedik. Karcsikát

szülein kívül nyolc testvére

várja haza.

A szomszédos házban sem sokkal jobb a

helyzet. Míg leereszkedem a síkos,

sáros domboldalon, ami odavezet, egy elhullott

kutya tetemébe botlok. Tovább

kerülgetem a lyukas fazekakat, szemetet,

törmeléket, míg végre

fellépkedhetek a

betonlépcsőkön.

Lisztecskét,

babocskát

Fiatal asszonyka nyitja ki a madzaggal zárt

ajtót és beinvitál. A gyerekek

úgy követik egymást, mint az

orgonasípok: hét, hat, öt,

négy és három évesek. Az

anyuka kézbe veszi az egyik maszatos

apróságot. Néhányuk

oviban van, a legkisebb alszik. Egy

szobában élnek mindnyájan, a

ház három másik

helyisége üresen áll. Abban

az egyben fűtenek, forróság

van odabenn, és minden fekete a

kosztól. Ez a fiatalasszony sem tudja

pontosan, mennyiből is élnek, de úgy

száztízezerre saccolja, amit havonta

kapnak. Csakhogy majd mindenüket

felemészti az uzsorakölcsön

törlesztése. "Százon felül

tartoztunk, most az anyósom által

huszonötezrével törlesztünk" -

mondja. Közben megérkezik a férj,

hátán fűrésszel,

nyomában pedig ott az anyós is,

Lakatos Dénesné.

"Nézzen rám, huszonnyolc kiló

vagyok, beteg, a férjemet most

műtötték, ami keveset kapunk, elmegy a

villanyszámlára,

gyógyszerekre, meg beköttettük a

kábeltévét. De a

gyerekeknek, a mese végett, nem a

kocsmában verjük el!" - fakad ki az

anyós. "A menyemék elindultak ebbe a

kamatos pénzbe , jöttek ide nekik

verekedni, én harcoltam ki, hogy

részletre fizethessék" - sorolja.

"Abból, amit kapunk, tudok venni legfeljebb

öt kiló lisztecskét, meg

delikátot, paprikát, és egy kis

babocskát. Nem sokáig tart ki. Ha elfogy,

vakarót gyúrunk. Nézze

meg, most is tésztás a kezem.

Tűzifát nem tudunk venni, ilyen

véknyakért el szoktunk menni, de ha

elkapnak, megbüntetnek. De mi

tisztességesek vagyunk, nem

lopunk, örülünk, ha valahogy

megélünk" - mondja

búcsúzúban.

Míg kiaraszolok a rossz úton,

szüntelenül jönnek szembe az asszonyok,

megrakodva cuccokkal, nyomukban a kicsikkel. Ma

még cipekednek, de ki tudja, talán

már holnap üresen marad a szatyor.

- zsana -

Kapcsolódó cikkek:

• Segély helyett munka

Ónodon

végzi a segély

nehéz helyezetben

Segélyosztáskor

Csenyétén