Gáztűzhely – sparhelt szerepben

Balla Miklós, a Miskolci

Dixieland Band vezetője. Múlt heti

riportalanyunk, a kistokaji Tóth

Sándorné mondta, szívesen

olvasna róla és a

családjáról az Északban.

Márcsak azért is, mert annak

idején ők vették meg

diósgyőri házukat.

Így kíváncsi, mi sül- fő

az ő régi konyhájában.

– Ilonka néni rá

sem ismerne – kezdi

Miklós.

– Egybenyitottuk az előszobával,

így sokkal tágasabb lett. Szeretünk

ott lenni: esténként ott gyűlik

össze a család, gyertyát

gyújtunk, és vacsora közben,

után sokat beszélgetünk.

Praktikusabban

Balláéknak három

gyermekük van, Levente 10, Olivér 7, Regina

pedig nemrég múlt 3 éves.

Miklós maga nem főz,

viszont gyakran „konyhalánykodik”

– ő fogalmaz így –

szívesen segít a szakácsnak, azaz

a feleségének, Katinak. A

hagyományos ételeket kedvelik, de gyakran

előkerül a wok is, amelyben kínai

étel készül sok-sok

zöldséggel. Kati gyakran

készít süteményt,

kakaóstekercset, piskótát,

palacsintát. Ez utóbbi

édesség az első számú

kedvenc.

– Ahol felnőttem, még volt sparhelt

– meséli Kati. –

Imádtuk például a

közönséges

krumplilángost. Most is

megcsinálom – a gáztűzhelyen.

De elkészítem itt a kemencés

lángost is, ugyanúgy sikerül, mint

régen, a kemencében.

Kati egyébként is

igyekszik praktikusabban főzni, mint annak

idején az édesanyja és a

nagymamája tette. Ráment a nap

– Ők, amikor főztek,

húúú, de főztek –

magyarázza.

– Ráment az egész napjuk. Én

igyekszem mindent sokkal gyorsabban

lebonyolítani. Néhány

„praktikát” el is árul:

például míg az említett

krumplilángos esetén

édesanyja előbb megfőzte

héjában a krumplit, meghámozta,

krumplinyomón átnyomta,

összegyúrta a liszttel, ezzel szemben

ő a megpucolt, kockára vágott

krumplit főzi meg, és nem

gyúródeszkán, hanem a

lábasban keveri össze a

tésztát. Szerinte a végső

íz ugyanaz, és jóval kevesebbet

kell utána mosogatni. A piskóta sem

hagyományos módon készül:

Kati nem választja szét

a tojás sárgáját és

fehérjét, hanem együtt veri fel, s

keveri a tésztába.

– Lusta piskóta, szokta mondani,

Miki. De sok-sok időt

megspórolok ezzel, amit aztán a

három gyerekre fordíthatok –vallja.

A kemencés lángos Kati

és Miklós együtt

találták ki, mit is süssenek

lapunknak. A kemencés lángos mellett

döntöttek. – A

Kocsonyafesztivál az apropója,

hiszen ott több helyen láttuk, és

azt is, mennyire népszerű – mondja

Miklós.

– Mi is szoktunk itthon csinálni, nagyon

szeretjük, és nagyon egyszerűen

elkészíthető.

Hozzávalók: A

tésztához: 50 dkg liszt, 1

csomag élesztő, 1 kiskanál

só, mérettől függően 3-4

krumpli. A feltéthez: két fej

vöröshagyma, 5 gerezd fokhagyma, fél

liter tejföl, szalonna (füstölt vagy

bacon), kolbász, reszelt sajt tetszés

szerint A sós vízben főtt krumplit

összetörjük, s amikor kihűlt, a

liszttel elkeverjük. Az élesztőt a

krumpli vizében feloldva sóval a liszthez

hozzáadjuk, és a krumplilé egy

részével jó rugalmas

tésztát gyúrunk.

Körülbelül egy órát

pihentetjük, amíg a duplájára

kel.

Ha kész, tepsi nagyságúra

nyújtjuk ki, s a tepsibe simítjuk.

Késsel megszurkáljuk, és

félig megsütjük. Amíg sül,

elkészítjük a

„szószt”. A két fej

vöröshagymát és a

fokhagymát apróra vágjuk,

megdinszteljük, és a kihűlés

után egy fél liter tejföllel

összekeverjük. Majd a tészta

tetejére kenjük. Rászórjuk a

csíkokra vágott szalonnát

és a karikára vágott

kolbászt, aztán meghintjük reszelt

sajttal.

Ráolvasztjuk. Lassan kell sütni,

körülbelül 160 fokon,

aranybarnára.

Miklósék szerint a

„magyar pizzának” is

hívhatnánk a kemencés

lángost. Szerintük a hagyományos

helyett akár zöldségekből is

készíthetünk rá

feltétet.