Biztos kezdet. Biztos folytatás Lyukóban?

Több mint két évvel ezelőtt

Mikulás–ünnepséget

szerveztünk az Első utcai

védőnői

tanácsadóban. Erre el is jöttek

a hátrányos helyzetű

szülők és gyerekek, de az azt

követő fejlesztő foglalkozásokra

már nem. Gondoltunk egy nagyot

kolléganőimmel: ha ők nem jönnek,

menjünk mi ki hozzájuk! Összepakoltuk

a a fejlesztő eszközöket és a

játékokat. Kimentünk a

Lyukóvölgybe, pontosabban

Gulyakútra, ott a réten

felépítettünk egy

valóságos kis játszóteret.

Így mesél Bazsányi

Mária körzeti

védőnő a Biztos kezdet

program miskolci indulásáról.

Pénz nem volt

Ez tulajdonképpen egy országos program,

melynek célja a halmozottan

hátrányos helyzetű anyák

és gyermekek fejlesztő

foglalkoztatása, melyhez a miskolci

védőnői szolgálat is

csatlakozott. Egyetlen

szépséghibája volt a dolognak,

hogy pénzt nem kaptak hozzá. Az anyagi

forrásokat pályázat

útján kell megszerezniük, eddig

sikerült is kisebb összegeket

megnyerniük., és tervben van egy nagyobb

összeg megpályázása is.

A réten kialakított

játszóház aztán

beköltözhetett egy önkormányzati

épületbe, így a

Lyukóvölgyben két

éve Biztos kezdet ház

működik, csakúgy, mint az Avasi

lakótelepen a Szilvás utcai

bölcsődében.

Messziről figyelték

– Kezdetben 7–8 családot

hívtunk meg a játszóházba,

de volt olyan is, hogy 30–40 gyerek zsibongott

körülöttünk –

emlékszik tovább

Mária. – Megható

volt, hogy 13–14 éves nagylányok is

önfeledten játszottak az

építőkockával vagy ahogy

leültek gyurmázni. Voltak olyan

ötéves gyerekek, akik nálunk

láttak először

meséskönyvet. Hatalmas élmény

volt számukra, hogy mesét hallgathatnak,

babázhatnak vagy éppen

mászókázhatnak. Aztán

szerveztünk nekik

főzelékkóstolást. Sok gyerek

azt sem tudta, mi az a főzelék.

Érdekes volt az is megfigyelni, hogy az

anyák kezdetben messziről figyelték,

mit csinálnak a gyerekek, aztán egyre

közelebb merészkedtek, és

végül ők is aktívan

bekapcsolódtak a munkákba. Azért

is örültünk ennek, mert a program

része az is, hogy az anyákat

megtanítsuk, hogyan játszanak,

foglalkozzanak gyermekikkel. De ezenkívül

egészen alapvető dolgokra:

kézmosására, a szalvéta

használatára, orrtörlésre

vagy arra, hogy köszönjék meg az

ételt.

Egy csapat gyerek

A program sikerét jelzi

Mária egy újabb

története:

–Előző nap esett az eső,

és nem voltunk benne biztosak, hogy ki tudunk

menni a gulyakúti rétre.

Aztán úgy döntöttünk, hogy

mégis kimegyünk. Ott már egy csapat

gyerek várt ránk. Amikor

megérkeztünk, az egyik kisfiú

elsírta magát:

– Már azt hittük, hogy nem is

tetszenek jönni – szipogta.

A kiút?

Bazsányi Mária

védőnőt arról

kérdeztük, szerinte mi

segítené a halmozottan

hátrányos helyzetben élő

gyerekek kiemelkedését. Ő

következőket sorolta:

– A gyerekeket minél hamarabb

közösségbe kell vinni!

– 3 éves kortól

közelezővé kellene tenni az

óvodát!

– Az óvodában le lehet dolgozni

annyi hátrányt, hogy az iskolában

ne legyenek óriási

problémák.

– Nem szabad hagyni, hogy halmozottan

hátrányos helyzetű gyerekek

magántanulók lehessenek

(Lyukóban nagyon sok ilyen van).

– Ha a gyerekek nem járnak

óvodába, nem tanulják meg a

közösségi viselkedés

szabályait.

– Biztosítani kellene a szülők

továbbtanulását. Nem ritka, hogy a

lányok 13–14 évesen már

szülnek, így a 8 általánosuk

sincs meg.

– Minél több roma

pedagógust kellene képezni, akik

ismerik a romák szokásait,

kultúráját.

Kapcsolódó cikkek:

• Tömeges

beköltözés Lyukóba

is?

betelepülők és

elmenekülők

járőrök Lyukóban   

elszegényedés Borsodban

lyukóvölgyi földjüket a

romáknak