Jobb napok

Kapkodó igyekezettel vall szerelmet Kornélia (a Vőlegény Kornélja), mint aki látja, és nem akarja elengedni az alkalmat, de nem biztos benne, hogy lesz ideje és ereje végigmondani. Kovács Patrícia ebben a nyelvi tobzódásban egyszerre gyermek és az asszonnyá válás küszöbét átlépni akaró, felkínálkozó felnőtt nő: egyetlen pillanatba sűrítené a szív összes kócos, reményteli szavát. Kornél saját szavai ezek, mostanra tartogatta, most hagyja, hogy utat törjenek maguknak. Az érzés biztosan régibb - talán ősibb is -, mint az elszánása, hogy éppen itt és éppen ezt a férfit találja meg vele.

Rudi szerepében Fandl Ferenc nem a hevületet méri fel, hanem a lehetőséget – a saját érzései nehezebben ébrednek, időre lesz szüksége, hogy átlépjen a praktikum értékein, hogy az ésszerűség romjai alatt, a sértett férfiméltóság önsajnálatának takarásában felismerje saját szerelmét. 

Szép Ernő alakjai jobb napokat látott emberek – hogy pontosan milyeneket, ennek jellemzését Szervét Tibor rábízza Mira János díszletére – a körfolyosók árnyékába helyezett környezet kopott, de nem rideg -, és arra a néhány mondatra, ami erről a Vőlegény három felvonásában elhangzik. Vállalható és igazolható rendezői döntés: Szép Ernő történetéből a kor ma már nehezen érthető, a szűkösség, az alakoskodás, az egymásra utaltság, az érzelmek azonban igen. Szervét Tibor tehát nem keres, és nem ábrázol mélyebb társadalmi összefüggéseket, hanem belülről, a helyzetekből építi fel a színészi játékra alapozó, a (szórakoztató) polgári színház hagyományaiból kinőtt előadását. Használja ezt a hagyományt, és nem veszi okvetlen komolyan: a Kornél és Rudi sorsát elrendező jelenetet az isteni beavatkozás idézőjeles aktusával emeli ki ebből a színházi valóságból.  

Ebben az előadásban hangsúlyos, ahogyan a Vőlegény alakjait a körülményeik a saját belső világukba kényszerítik: a külső és a belső világok közötti különbözőség főleg a nyelvezetükben mutatkozik meg. Nem tagadja az érzéseket az a nyelvi minimalizmus sem, amellyel egymással közlekednek az emberek Szervét Tibor színpadán: Szép Ernő elharapott, vagy tőmondatai is alkalmasok az utasításokra éppúgy, mint az évődésre. A kevés szavúság mögötti bonyolultabb érzésvilág Kornél és Rudi jeleneteit leszámítva inkább csak nézésekben, gesztusokban mutatkozik.

Máhr Ági ideges, szétesett pillantásaiban például: ez az anya nem a család összetartó ereje, még ha ezt mérné is magára. Nincs érzékelhető kapcsolatban a külvilággal, mégis reagál rá, sírós hangon panaszolja a lánya miatt őt érő méltánytalanságot.

Sipos Vera Mariskája szikár, mozgékony, komoly hangú valódi gondviselő, a felelősség tudásával és kiszámíthatóságával. Belső világa a racionális erkölcsi jó: a szerelemben többször rátalálni a másikra, és ehhez néha az a kívülálló felindultság kell, ahogyan ő nézi nővére és vőlegénye sorsát.
Varga Andrea Duci szerepében robotos, önmagán uralkodni képes, a mozivalóságban talál távlatot. Péva Ibolya Gyengusnéból dicsekvő házasságszerzőt formál: az önbizalom bizonyítéka a tettrekészség.
Az apa Szirtes Gábor alakításában otthon megülni képtelen, a szerencsét kísértő férfi. A felelőtlenséget a nagyvonalúság kedvességében oldja fel: a saját élete, a családja - ez túl kis lépték: a világban forgolódik, ott van otthon igazán. Vagy még inkább a lóversenypályák környékén. Vagy ahol semmit nem kell valójában megoldania, mert igazi megoldásai nincsenek. Hazudoznia nem kényelmetlen érzés, és ahogyan hazudik, nézni sem kellemetlen. Tudja a mértéket a hazugságban, és feledni is tudja: szorongva próbál hozományt hazudni Rudinak, és látni, ahogyan vérszemet kap. A sipisták emberismerete az övé.

Fandl Ferenc számító célratörőnek mutatja Rudit – van benne őszinteség, ahogyan önző: jobb életet óhajt, és ezt meg is kapja, bár nem úgy, ahogyan szeretné: az áhított helyett a számára valóbb élet formájában. Sokarcú játékos, mindenki azt láthatja benne, amit látni akar: csábítót, társadalmilag kívánatos kérőt, ügyes embert. A szerelem összekuszálja, vállalt természetén kívülre helyezi. Ezen a terepen inkább fiú, mint férfi. Inkább kamasz, mint felnőtt.

Kovács Patrícia Kornélja lendületesen akar: birtokon belül kerülni a saját életében, és Rudi életében is. Elszánt nő, váltani képes. Ha a világ hazugság – mint ahogyan látja és mondja is -, nem az az igazi veszíteni valója, ha áthágja a konvenciókat, hanem, ha elkerüli a szerelem. Büszkeség van ebben a vállalásban: a döntés szabadságának büszkesége.

Bujdos Attila

Kapcsolódó cikkek:

• Mentő körülmények
• Csányi Sándor lúzert játszana – Miskolcon faggattuk a színészt
• Új dalszínház mutatkozik be Miskolcon
• „A trágár beszéd nem lehet öncélú”
• Egyre jobb
• Mojszejev: nem kell más „csak” tehetség
• "Izgat a báb, de színész akarok lenni!"
• "Már csak egy új zongora kellene!"
• Kirakós „kalóz”játék
• Alagsor
• A megesett történet
• Sikeresnek ígérkező sárospataki színházi szezon