Az utolsó szalmaszál – telefonos lelkisegély-szolgálat Miskolcon

A Miskolci Lelkisegély Telefonszolgálat húsz évvel ezelőtt, a rendszerváltás körüli években alakult, amikor hirtelen megnőtt a munkanélküliek, s vele az öngyilkosságok száma. Az embereknek szükségük volt valakire, akinek név-, s így szégyenkezés nélkül mondhatták el súlyos problémáikat. A szolgálat munkatársait titoktartás kötelezi. Csak a bíróság vagy rendőrség utasítására adhatnak ki információkat a beszélgetésekről, ha bűncselekmény gyanúja áll fönn.

Nem könnyű hat órás műszakokban megértőnek és türelmesnek lenni, ezért ha az ötvenkilenc fős csapat egyik tagja a kiégés jeleit véli felfedezni magán vagy munkatársán, negyed-vagy féléves pihenő következik. A munkatársak 75-80 %-a nő. Várkonyi László szolgálatvezető-helyettes szerint talán azért, mert az ő lelkük nyitottabb a problémamegoldásra. Empatikusabbak, mint férfi társaik. Huszonnégy évestől hetven évesig minden korosztály képviselteti magát közöttük.

Éppúgy, mint a segítségkérők között. A gyerekek általában délután telefonálnak. Mindennapos, hogy tizenhárom-tizennégy évesek fordulnak a szolgálat munkatársaihoz szerelmi problémákkal. "Ezt is nagyon komolyan kell venni" – figyelmeztet Várkonyi László. Este tíz után aztán újra forrósodnak a vonalak. Az idősek legfőképpen az egyedüllétet próbálják így oldani, és megosztani valakivel egészségi panaszaikat.

Egy év alatt ötvenhét-ötvennyolcezer hívást regisztrál a rendszer. Az okok között első helyen a magány áll, no meg a párkapcsolati problémák. "Növekszik a nyomott hangulatú, sorsukat kilátástalannak érző depressziósok száma is" – mondja a szolgálatvezető-helyettes. "De nagyon gyakori még az anyagi krízis, a munkanélküliség, családon belüli erőszak, a másság problémája, és a különböző devianciák, például a drog."

Várkonyi Lászlótól megtudtuk, hogy a telefonálók általában fedősztorikkal állnak elő. Csak öt-tíz perc után kezdenek oldódni, ekkor érzi meg az ügyelő is, hogy itt valami egész másról van szó.

"Szigorú szabályok kötnek minket, amiket egy százötven órás tanfolyamon sajátítanak el az önkénteseink. Ezt a felvételi eljárás hármas szűrője előzi meg, hogy kiderüljön, mennyire alkalmas a jelentkező érzelmileg a munkára, és meddig terhelhető. Ha maga is súlyos problémákkal küzd, vagy érzelmi válságon van túl, azt javasoljuk, halassza későbbre a munkavállalást. Egyik legfontosabb szabályunk, hogy mi nem adunk tanácsokat, hiszen nem ismerjük a hívónk lelkében és életében zajló folyamatok összefüggéseit. Ezt a felelősséget nem vehetjük magunkra. De sokszor elég annyi is, ha van kinek elpanaszolni a fájdalmukat. Mintha egy szelepet nyitnánk ezzel meg bennük. A hívásidő azonban limitált. Nem engedhetjük, hogy egyetlen személy órákra lefoglalja a vonalat."

Várkonyi László az egyik legnagyobb sikerüknek egy három évvel ezelőtti szakmai konferencián elhangzottakat tartja. Egy kutató elmondta, hogy az öngyilkosságok száma harminc százalékkal csökkent. Ez fontos eredmény.

Az ügyeletesnek oda kell figyelnie már akkor is, ha a telefonáló csak futólag említi az öngyilkosságot. Sőt, rá kell kérdezni bátran, hogy van-e a vonal túlsó végén lévőnek ilyen szándéka. A tudat ilyenkor nagyon beszűkül, egyetlen dologra koncentrál. Tudni kell más perspektívát adni, éreztetni, hogy ez nem tabu, lehet beszélni róla. "Fontos hangsúlyoznom, hogy nem beteg emberek hívnak minket. Mindenki kerülhet nehéz helyzetbe az életben, és sokszor könnyebb kiönteni a szívünket egy vadidegennek, mint a legjobb barátunknak vagy közeli családtagunknak" – árulja el. "De nagy gondot jelent, hogy vannak krónikus hívóink, és sok a heccelődő is, akik játszadoznak, sztorikat találnak ki, és trágárságokat mondanak a kagylóba."

Korábban megnőtt ugyan az ünnepek környékén a segélykérők száma, ma már azonban ez nem érezhető. Ahogyan a miskolci pszichiátria túlterheltsége és orvoshiánya sem. A telefonos lelkisegély-szolgálat arra is hivatott, hogy tehermentesítse a szakrendeléseket.

A gazdasági válság réme azonban annál inkább ott lebeg a Miskolci Lelkisegély Telefonszolgálat dolgozói fölött. A non-profit alapítvány ugyanis az önkormányzattól kap működési támogatást. Ha pedig a válság eléri az önkormányzatot is, félő, hogy valahogyan faragnia kell a költségekből. Mi lesz akkor az utolsó szalmaszállal?

Kapcsolódó cikkek:

• Öngyilkosság a vasúti átjáróban
• Állandó stresszben élünk, a nőké a legnagyobb teher
• Lelki segítőket toboroznak