Védelmet a politikai lerohanások ellen!

Borsod Online: Ön igencsak ambícionálja, hogy lehetőleg minden komolyabb, struktúrán kívüli színházi találkozón ott legyen, mint ahogy ezt most is teszi Kazincbarcikán. Ezek a kezdeményezések mennyiben járulnak hozzá a színház megújulásához és miben látja ezek jelentőségét?
Ascher Tamás: Először 1978-ban voltam zsűritag Kazincbarcikán az Ifj. Horváth István nemzetközi színjátszó fesztiválon, azóta szinte minden alkalommal itt vagyok. A pártállam éveiben létszükséglet volt, hogy legyenek olyan műhelyek, amelyek enyhítik a cenzúra szorítását. Életadó közösségek formálódtak, ugyanakkor kísérleti terepül is szolgáltak, amire nem adódott máshol mód, csak vidéken. A rendszerváltás óta sokkal gazdagabb lett a színházi paletta, nincs cenzúra, legfeljebb a nézettségi mutatók határozzák meg a műsorpolitikát. Változatlanul nagyon fontosnak érzem, hogy a szűk szubkultúrában, távol az ismertség elvárásaitól szülessenek meg azok a kezdeményezések, amelyek pezsdítőleg hatnak egész színházi életünkre. Ez a dolog természeténél fogva így működik. Én ma is kíváncsi, érdeklődő személy vagyok, nem szűntem meg tanulni, ezért gyakran eljövök ilyen helyekre.

Borsod Online: Mi várható a színházi törvényben? Intézményeket támogat-e, avagy előadásokat?
Ascher Tamás: Nem a megfelelő embertől kérdezi ezt, nem igazán vagyok képben. Nem olvastam el figyelmesen a törvénytervezetet. Olyan előkészítő bizottságban tevékenykedtem, amely a színház pedagógiájával foglalkozott. Ez végül kimarad a színházi törvényből. Véleményem persze van: a színházi törvény két fontos dologról szólhat. Az egyik: rögzítenének egyfajta anyagi kikötéseket. Köteleznék a pénzadó szerveket a színházak támogatására. Nem biztos, hogy így lesz, de jó lenne elérni. A másik: védelmet kellene nyújtani a politikai lerohanások, anomáliák ellen! Védelmet a szakmának a durva pártérdekekkel szemben.

Borsod Online: Szükség van-e ennyi kőszínházra, vagy inkább kevesebb befogadó társulat legyen? Például ha Miskolc, Nyíregyháza, Debrecen és Eger egy társulat lenne, de négy helyszínen... Melyik álláspontot pártfogolja?
Ascher Tamás: Ezzel egyáltalán nem értek egyet. A lokálpatriotizmus mindig fontos táptalaja volt a vidéki társulatoknak. Szükséges, hogy ez az inspiráló erő megmozduljon a színházban és a városban is. Színházpolitikai ügyekkel az utóbbi időkben nem foglalkozom direkt, csak benyomások, álláspontok alakultak ki bennem. Helytelen lenne bármilyen vidéki színházat megszüntetni! Élettel kell megtölteni: bőven vannak robosztus, fiatal tehetségek, akik lendületbe hozzák a színházi világot.

Borsod Online: Hogyan illeszkedik mindehhez az ön intézményének, a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek a képzési gyakorlata? Rektorként hogy látja: el tudnak-e helyezkedni az ott végzett hallgatók?
Ascher Tamás: Problémák voltak a színházban való elhelyezkedéssel. Ennek két oka van: egyrészt sokkal több intézmény jött létre, mint korábban, így például a kaposvári egyetem. Másrészt csökkentek a színházak anyagi forrásai, lehetőségei. Viszont nagy igény van a bábszínészekre, de a tévés szakon végzettek is találnak maguknak állást.

Borsod Online: Növendékei friss szellemiséget visznek a színházi berkekbe, erjesztő hatással vannak arra a társulatra, ahová bekerülnek. Az iskolában modern dolgokat oktatnak nekik. Amelyik színházban nincs fiatalítás, lehet-e igazi teljesítmény, modernizálható-e egyáltalán a színház a fiatalok nélkül?
Ascher Tamás: Mesterséges ez a probléma. Ma már az a gyakorlat, hogy a színházakban dolgozó fiatal szakemberek is tanítanak egyetemünkön, elég csak megemlítenem Zsótér Sándor, Pintér Béla és Balázs Zoltán nevét. Akik mozgatják a színházi szálakat, azok mind képviseltetik magukat nálunk. Az egyiknek osztálya van, a másik kurzusokat vezet. A Színház- és Filmművészeti Egyetem nem merev, klasszikusan elzárkózó intézmény, sőt! Jó példával szolgál a Katona József Színház, a Vígszínház, az Örkény Színház, a debreceni és a kaposvári színház. A frissen végzettek fontos szerepeket kapnak. Szerencsére nincsenek merev határok a színházi életben. Tettenérhető az érdeklődés, a kíváncsiság és az újfajta megszólalási igény.

Borsod Online: Az korosztályi, vagy inkább képzettségi kérdés, hogy modernizálódjon a színház?

Ascher Tamás: Egyszerre sokféle a színház, nem kell modernizálódnia. Megtalálható a tradícionális irány éppúgy, mint a posztmodern kezdeményezés, avagy az extravagáns kísérletezés. Színes a paletta és mindenre van nézőtéri igény. Se szervezeti, se cenzurális korlátai nincsenek a színházi életnek. A legfiatalabb színészeket valósággal elkapkodják a társulatok és az idősebb nemzedék is igyekszik új hangon megszólalni.
B. Gy.