Miskolctapolca: kísértetkastély a 70-es évekből

A felírat szerkesztői Feith Károlyon, a Miskolctapolca Idegenforgalmáért Alapítvány elnökén ( ő a Tapolca mostani leválását kezdeményező népszavazás egyik elindítója – a szerk.) próbálják számon kérni, hogy miért is nincs Tapolcán turista, miért nem látogatnak vendégek az egykori fürdővárosba. Valóban nincs idegenforgalom a városrészben? Ennek próbáltunk utánajárni.
Tapolca központjába, a parkhoz vezető sétányra érkezve már korra délelőtt gyékényeket, strandtáskákat, úszógumikat cipelő emberekkel találkoztunk.

Ebből arra következtethettünk, hogy nem tapolcaiak, sokkal inkább turisták, akik nyaralni, fürdőzni érkeztek hozzánk. Sejtésünk beigazolódott, amikor megszólítottuk az egyik családot. Kérdésünkre, hogy érzik magukat Tapolcán, elsőként a gyerekek válaszoltak, szinte egyszerre: nagyon jól. A szülők azonban lehűtötték örömünket: "Ők mindenhol jól érzik magukat, örülnek a nyaralásnak." És a szülők? Dominik István elmondta: "Székesfehérvárról érkeztünk Tapolcára, tegnap. Mi a környék miatt választottuk ezt az üdülőhelyet, de az egy hetes szabadságunkat nemcsak itt töltjük, kirándulunk majd a megyében is." Hogy tetszik Tapolca? "Barátságos hely, de nagyon kihalt, olyan mint egy csendes kisváros – válaszolta. – Végigsétálva látszik, hogy sok új dolog épült az elmúlt években, itt van például a bobpálya, a játszótér, a kalandtúra-park. De vannak elhagyatott részek, például az a nagy szálloda (az egykori Junóra utalt – a szerk.), olyan, mint egy kísértetkastély. Vagy ezek a bódék – mutatott körbe a strand körül – a 70-es éveket idézik."

Nosztalgiázni

Egy házaspárral a büfésoron találkoztunk, ők Budapest mellől érkeztek, és Miskolcon szálltak meg, csak kilátogattak Tapolcára. Csak azért, hogy felidézzék a 25 évvel ezelőtt itt töltött nyarukat – tudtuk meg. A feleség, Kovács Károlyné el is kezdi sorolni, hogy mi minden változott azóta a városrészben: "Nagyon szép Tapolca, főleg a park, ami rendezett. Sokat változott a Barlangfürdő is, és a terület ellátása is, sokkal több vendéglátóhely várja a turistákat." Azt azonban férjével együtt szomorúan tapasztalták, hogy az egykori strand zárva, sőt még bontják is egy részét.

Időkorlát élmény nélkül

Persze elégedetlen turisták után sem sokáig kellett kutatnunk. Az egyik padon ült a hattagú család, anyuka, apuka, gyerekek, nagypapa. Hatalmas gumimatracok, strandtáskák körülöttük, úti céljuk a Barlangfürdő. Ennek azonban egy csöppet sem örültek, legalábbis Bogáncs József nagypapából kérdésünkre megindult a panaszáradat: "Egy hétre jöttünk ide nyaralni, már érkezésünkkor gondok voltak, várostérképet ugyanis sehol sem találtunk kitéve. Az étterem kevés, ezek a bodegák pedig semmire sem jók. A fürdőről ne is beszéljünk, hiszen felháborító, hogy időkorlát van. Tavaly Szegeden voltunk, ott a család 8900 forintért élményfürdőben egy egésznapig lehetett, itt 8400-ért három órára mehetünk csak be, és nincs se csúszda, se semmi. Még egy árnyákos hely sem." Azért jót is tudtak mondani Tapolcáról: tetszett nekik a bobpálya és a kalandtúra-park.

”Tisztaőrületből” idézünk

A www.tisztaorulet.blog.hu-ra látogatva találunk több fotót arról, hogy a blogírója, vagy írói figyelemfelkeltő matricákat helyeztek ki Tapolca több pontján. Mint írják: "2008. június 21. napjának hajnalán Miskolctapolca kifejezetten frekventált helyeire elhelyeztünk néhány figyelemfelkeltő matricát azon célból, hogy Miskolc polgárai is megismerhessék Miskolctapolca úgynevezett ügyét,..."
Egy másik írásukban ez áll: "A Miskolctapolcán kialakult áldatlan állapotokat valóban csak a független községgé való alakulás oldaná meg? Az első dühében leválni szándékozó miskolctapolcai lakos esetleg vállalna további felelősséget házának kerítésén túl is? A leromlott állapotú utak, a vandálok okozta köztéri sebek, az elhanyagolt tavak és parkok igazán szívfacsaró látványt nyújtanak a helyi lakosok és a messze földről idelátogató vendégek számára, akik lehet, hogy pont ezek miatt utoljára voltak itt.
A tapolcai lakosoknak is be kellene látniuk, hogy ezen a téren nekik is le kell tenniük valamit az asztalra, akár munkaidőn túl, társadalmi munkába és nem csak leválással fenyegetőzni, mert az éppen egyszerűbb. Én személy szerint miskolci belvárosi lakosként takarítottam a Hejő-patakot nektek, akik csak aludni jártok haza Tapolcára."