Korlátozott sztrájk

Megszoktam már, hogy ha feladom az átutalási megbízásaimat, vagy átveszem a leveleimet, akkor jön a „rizsa”. Ajánlanak sorsjegyeket, biztosításokat, felhívják a figyelmemet, hogy vehetek újságokat, nyithatok folyószámlát, léteznek ilyen-olyan takaréklevelek, befektethetek, ha pedig esetleg még nincs egyetlen bankkártyám sem, akkor éppen eljött az ideje ennek is... Rendre udvariasan végighallgatom a kisasszonyokat, mert tudom: a munkájukat végzik és megparancsolták nekik, hogy a mellékessel is foglalkozniuk kell.

A múlt héten mosolyt fakasztottam az arcukra, ugyanis durcáskodni kezdtem azért, mert a 35 fokos hőségben hideg sört bezzeg nem ajánlottak. Akkor még nem sejtettem, hogy komolyra fordul a helyzet és a postásoknak elegük van a közvetítésekből, mert ezt a munkát nem képesek az elvárásoknak megfelelően ellátni. Nem tudom, hogy mire jutnak a szakítópróbával, annak viszont örülök, hogy a munkáltató és a munkavállalók képviselői folyamatosan tárgyalnak a helyzet megoldásáról, s remény van az egyezségre. Ez pedig manapság nagy dolog!