Zene-, szöveg-, táncmix...

Egy katona szerződést köt az ördöggel, megpróbál túljárni az eszén, de rajtaveszt, és végül az ördög diadalmaskodik. Ez A katona története című előadás sztorija dióhéjban. A zeneszerző Sztravinszkij az orosz népi motívumokból merít művében, amely így a Faust-legenda sajátos, népmesei változatává lesz. Az összművészeti előadás a Miskolci Nemzeti Színház és a Miskolci Operafesztivál Kht. közös produkciója az idei fesztiválra.

Az előadás rendező-koreográfusa Krámer György a miskolci színház tánctagozati vezetője, az érdeklődők a premiert szombat este láthatják a Csarnokban.

Egyenrangúak

– A darab egy korábbi előadásunk, a szintén Sztavinszkij- balett alapján készült Petruska- labor folytatása, abba a vonulatba, világba illeszthető be – mondta Krámer György. Azt is megjegyezte, hogy Az egy katona története már születésének pillanatában kísérleti műfajnak számított. (Egyébként az eredeti művet hallhatjuk: minden hang, amit a zeneszerző leírt, elhangzik a darabban.)

Összművészeti előadás lesz: a zenének, szövegnek, mozdulatnak egyforma a jelentősége egyenrangúak. Ez határozza meg a szereposztást is, a színészek táncolnak is, a táncosoknak szövege is van: mindenkinek kell tudni mindent. Az előadás egy kicsit emlékeztet a tánctagozat korábbi nagysikerű bemutatójára, a Legenda a lóról címűre is.

Tánctagozatról beszélünk, nem véletlenül. Jövő csütörtöktől ugyanis (ekkor dönt a miskolci közgyűlés róla) hivatalosan is tánctagozattá válhat a miskolci táncosok műhelye.

És később?

– Igyekeztünk eddig is magas színvonalú produkciókat létrehozni – kommentálta a tényt Krámer György. – Az, hogy tagozattá válunk, ennek is köszönhető, a színházat fenntartó önkormányzat is felfigyelt öt éves tevékenységünkre. Eddig pályázati pénzekből, lopott időből dolgoztunk, most valamennyi pénzt is kapunk majd a működésre. Ám ez csak némi komfortosításra lesz elég, eszközökre, látványra, arra nem, hogy 6-8 táncost leszerződtethessünk.

Megkérdeztük, látható lesz-e A katona története később is (a mai előadáson kívül) valahol, valamikor. Ám Krámer György annyit mondott: nagyon szeretné, – és azon van – hogy ez az előadás életben maradjon.