A szeretet gyűjteménye Miskolcon

A tárlat a magyar műgyűjtés történetének egy igen speciális szeletét tárja a látogatók elé. Levendel László nem volt tehetős műértő-műpártoló; gyűjteményének darabjait ajándékba kapta: hálából, szeretetből, barátságból, nagyrabecsülésből. Halála után örökösei a Fővárosi Képtárban helyezték el letétként édesapjuk képzőművészeti hagyatékát.

Dr. Levendel László kisgyerekkorától a gyógyítás mellett kötelezte el magát. "Én is orvos leszek, de én a szegények orvosa"- idézi fel ifjonti elhatározását a róla szóló portréfilmben. Túlélte a munkaszolgálatot, a bori koncentrációs tábort, az "erőltetett menetet". 1944 végén Baján megszökött, a már felszabadult Szegedre gyalogolt, és beiratkozott az egyetemre. 1948-ban, a forradalom centenáriumán az ország legkiválóbb egyetemistájaként jutalmazták, kitüntetéssel avatták doktorrá. 1951-ben, a koncepciós perek idején mégis büntetésképpen kezdte orvosi pályáját: a Hódmezővásárhely melletti Kútvölgyre helyezték, ahol jobbára gyógyíthatatlan tüdőbetegeket ápoltak. 1952-től aztán haláláig az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézetben dolgozott.