Motoros rendőrök bajnoka

Idén a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság rendezhette meg a IX. Országos Szakmai Közlekedésrendészeti Versenyt. A háromnapos rendezvénynek Martfű és Szolnok városa adott otthont. A motorkerékpáros járőrök összesített versenyében Soltész Tibor rendőr főtörzsőrmester, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság versenyzője nyújtotta a legjobb teljesítményt, így ő állhatott a dobogó legfelső fokára.

Nem motoros rendőr

Amikor leültünk Tiborral beszélgetni a győzelem után, először is tisztázta: ő tulajdonképpen nem motoros rendőr beosztásban szolgál, hanem baleseti helyszínelő és vizsgáló. Azonban nagyon szeret motorozni, 18 éve ül nyeregbe, amikor csak teheti, így szívesen szolgált volna motoros rendőrként. Erre azonban nem volt lehetőség, mert megvolt a létszám, de ettől függetlenül elvégezte a motorosengedély-megszerző tanfolyamot, megkapta az engedélyt öt éve, amelyet minden évben megvéd. Motorozott is már szolgálatban, de motoros rendőrként nem dolgozott még.

– Volt egy megyei verseny, amin elindultam, és szerencsével megnyertem, így mehettem az országos versenyre, de az esélytelenek nyugalmával utaztam, hiszen bár sokat motorozok, de nem annyit, mint a motoros kollégák, akik nap mint nap róják az utakat – magyarázza.

2011-ben szerelt fel a rend­őrséghez, és öt éve foglalkozik helyszíneléssel, mivel mindenképpen közlekedési rendőr szeretett volna lenni. Az Emődi Autópálya Mérnökségen dolgozik helyileg, de nemcsak az autópályán, hanem az egész megyében helyszínel, ha szükség van rá.

A verseny kapcsán azt mondja, elég összetett volt. Az első nap szakmai és KRESZ-témakörökben, elméletben adtak számot a tudásukról, majd másnap következett a gyakorlati verseny, ahol egy pályát kellett teljesíteni a lehető legkevesebb hibaponttal. A pálya teljesítése futással indult, majd fel kellett pattanni a motorra, a megkülönböztető jelzést bekapcsolni és elindulni a pályán.

Lassú pálya volt

– Nem gyors pálya volt, inkább lassú, háromféle talajjal, így volt macskakő, térkő és aszfalt, végig padkával. Ügyességi feladatok voltak, mint tárgyak áthelyezése egyik helyről a másikra, terelőkúpokban elhelyezett zászlók összeszedése, hatósági jelzést kellett leolvasni tükörből, kötélfeladat és mindenféle más. A végén még futni és lőni is kellett egy feladatban. Mivel egymás körét nem láthatták a versenyzők, így nem tudtam eldönteni, hogy jó kört mentem-e vagy sem. Nem éreztem annyira jónak a teljesítményemet, de sokan mondták a végén, hogy nagyon jó voltam – idézte fel.

Az azonban meg sem fordult a fejében, hogy dobogóra állhat, ugyanis három Európa-­bajnok is volt a mezőnyben, de olyan is, aki civilben motor­versenyezik. Az eredményhirdetésnél aztán külön kiszólították a gyakorlati verseny legjobbjait, és meglepődött rajta, hogy ő nyerte meg ezt a részt. Ennek ellenére még mindig nem hitte, hogy megnyerheti az összesített versenyt, amíg ismét el nem hangzott az ő neve.

– Rajta volt a bakancslistámon, hogy egyszer a megyei és az országos versenyt is megnyerjem, de nem számítottam rá, hogy ez már az első alkalommal összejön. Nagyon meglepett a dolog, de persze nagy öröm. Velem senki nem számolt, nem számítottam esélyesnek, mert nem is ismertek, a nagy esélyes indulót két ponttal sikerült megelőznöm, de mindenki gratulált – mondta el Soltész Tibor.

Az, hogy országos bajnok lett, egyben egyenes út az Európa-bajnokságra, amelyet valamikor ősszel rendeznek meg, és amelyet kíváncsian vár. Itthon sokan gratuláltak, a motoros kollégák bajnoknak hívják.

Van még min javítani

Kérdésünkre, hogy mit tapasztal az utakon, hogyan alakult a vezetési kultúra a két keréken közlekedők körében az utóbbi években, azt válaszolja, a motoros társadalom teljesen más közösség és kultúra. Összetartóak, nagyon segítőkészek egymással szemben. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még más kétkerekűeket hajtottak, mint manapság, a fejlődés eredményeként a sebesség nőtt, és egyre merészebbek az emberek, ami a balesetek számának emelkedését is eredményezte.

– A közút nem versenypálya, amit még mindig sokan nem vesznek figyelembe, viszont sok biztonságtechnikai fejlesztés is van. Az autósok részéről kicsit több figyelem kellene, a hirtelen helyváltoztatás kapcsán még mindig gyakori, hogy nem veszik észre a motorost. Aki motorozni kezd, annak a legfontosabb tanács, hogy legyen megfelelő védőfelszerelése! Gerincprotektor, sisak, kesztyű, csizma, kabát! Még ma is gyakorta látni, hogy trikóban, rövidnadrágban motorra ülnek, ami életveszélyes egy bukásnál, mert nincs, ami megvédje… – hívja fel a figyelmet. Az is gyakori hiba, hogy a motoroson van védőfelszerelés, de az utasára csak ráad egy sisakot. Sokan olyan helyen motoroznak már kezdőként, ahol nagyobb gyakorlat kell, ilyennek nevezi példaként a Bükköt, amelynek azonban vannak olyan szakaszai, ahol nem mindegy, mennyi gyakorlattal „döntögeti” valaki a motort. Érdemes eleinte egy gyakorlottabb társsal együtt útnak indulni, ha mégis egyedül kell motorozni, akkor kevésbé forgalmas utakat válasszanak eleinte a gyakorlat megszerzéséhez – javasolja.