Új-Zélandon a tehén a fűkasza

„Az ország legnépesebb városától, Aucklandtól több órás autóútra lévő Waihiben élünk a gyerekeinkkel, a meseszép település partját a Csendes-óceán mossa” – kezdte a vármegyénkhez ezer szállal kötődő dr. Farkas Gábor családfő, aki háziorvosként dolgozik a kisvárosban, majd hozzátette: 

Nélkülözhetetlenek 

A hazánktól mintegy húszezer kilométerre lévő Új-Zéland északi szigete több órás repülőútra fekszik az ausztrál metropoliszoktól, Brisbane, Melbourne és Sydney városától, szóval a magyar vizitelő négy napját vendéglátóink eleve villámlátogatásnak nevezték. Érkezésünk után nyomban megdicsértük a ház urát, mondván: a portán minden tiszta zöld és így viccelődtünk: „Látjuk, hogy tiszteletünkre még a füvet is lenyírták” – ezen azonban csak nevettek...

Kisvártatva elmondták, hogy náluk a tehenek nyírják a pázsitot, a derék négylábúakat fűkaszának hívják: „A marhák errefelé nélkülözhetetlen állatok – folytatta a doktor úr. – A portát szakaszokra osztjuk, a patásokat heti váltásban hol erre, hol arra tereljük. A bocik reggeltől estig dolgoznak, így nekünk nem kell a fűnyíró gépet elővennünk, ez a jószágok egyik nagy ajándéka. A másik az – túl azon, hogy a tehenek még tejet is adnak –, hogy a hónapok során szépen meghíznak, így jó pénzért kelnek el a piacon. Az állattartó helyiek a bevételből pedig kis bikákat és üszőket vásárolnak, így kezdik elölről a verklit.”

Reggelente az volt a kedvenc szórakozásunk, hogy a házból kilépve ellenőriztük a família „munkatársainak” állatian hasznos tevékenységét, majd gyorsan elvetettük annak ötletét, hogy hazatérve a kérődzőkkel tartassuk karban az itthoni gyepszőnyeget, hiszen nálunk ez az út járhatatlan lenne.