Karácsonyi gondolatok

„Íme a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” Máté 1:23. Isten Igéje egy kiválasztott ember életén és cselekedetein keresztül akarja megmutatni, hogy miként lehetünk részesei annak a csodának, amit kegyelme és szeretete szerint nekünk készített a karácsony öröm­üzenete által. A Biblia Máriát nevezi kiválasztottnak és kegyelembe fogadottnak, de igazából József is kiválasztott, Isten üdvtervének a részese, a megváltás eseményében Istentől rendelt küldetése van, s ő engedelmesen meg is teszi azt, amit Isten felőle elrendelt; nem véletlenül találkozott Mária és József, nem véletlenül lettek jegyesek, Isten tervezte ezt így felőlük, hogy részesei legyenek annak a csodának, amit elkészített a világ számára az első karácsonyon. 

József az igaz ember – így tesz róla bizonyságot az evangélium –, mindenben engedelmeskedik Isten akaratának, cselekszi mindazt, amit Isten rábízott, így lesz boldog részese annak a csodának, amit az első karácsony hozott el, s amit az idézett Ige örömhírként megfogalmaz: „Íme a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” A gyermek, akit Mária hordoz, az Isten gyermeke; ő az, akit a világ sóvárogva vár, ő az a Messiás, aki megszabadítja a világot minden bűnétől és nyomorúságától. Látszólag minden olyan könnyű, de igazából nem is olyan egyszerű részesévé lenni annak a csodának, hogy Isten velünk akar lenni és meg akar minket ajándékozni valami olyannal, amit egyedül ő adhat. Már abban az időben is voltak elutasítói. 

János evangéliuma születéstörténetében ezt olvassuk: „saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt”. El lehet menni a legnagyobb csoda mellett is, és ez nem azt jelenti, hogy nem létezik a csoda, hanem azt, hogy van, aki megfosztja magát tőle. Többféle módon ki lehet üresíteni azt, amit Isten azért adott, hogy éljünk vele és általa. Ma is vannak, akik látványosan elzárkóznak tőle. Vannak olyanok is, akik azt mondják: „azért őrizzünk meg belőle valamit, talán a látványosságokat és a külsőségeket, de ne beszéljünk arról, amiről ez az egész szól”. Néhány évvel ezelőtt az egyik miskolci középiskola karácsonyi ünnepségre készült a templomunkban. Mi a próba alatt karácsonyfát díszítettünk, közben hallottuk a verseket, üzeneteket, énekeket. 

Az egyik diák saját gondolatait írta le a karácsonyról, és a meglepő az volt számomra, hogy egy tizenéves diák milyen pontosan látja és milyen világosan meg tudja fogalmazni, hogy az emberek a legkülönbözőbb módokon tudják kiüresíteni az ünnepet, s miközben ezt teszik, elmarad a csoda, hogy egymásra találjanak. A mai világban valóban az is csoda, ha az emberek egymásra találnak és őszintén tudnak örülni egymásnak, a találkozásnak, de Isten Igéjének fényében a karácsony ennél sokkal többről szól. A karácsonyi csoda létezik, és ma is hangzik: Isten velünk akar lenni, meg akar ajándékozni bennünket önmagával! Kell-e ennél nagyobb csoda? 

Mégis mi saját hibánkból oly sokszor meglopjuk, megszegényítjük önmagunkat. Személy szerint azt kívánom, hogy 2023 karácsonyán, háborúsággal és félelmekkel terhelt világunkban, minden külső hatások ellenére legyen teljes az ünnepünk, éljük át a csodát, hogy Isten velünk együtt akar ünnepelni, mint ahogy történik ez minden egyes karácsonyon az első karácsony óta, amikor az Isten Fia Jézus Krisztus megjelent emberi testben, megszületett egy betlehemi istállóban, hogy valósággá legyen az isteni üzenet, az örömhír, a karácsonyi csoda: „Velünk az Isten”.