A diótörő, a karácsony figurája

A diótörő figurák eredete egészen a 17. századig nyúlik vissza, amikor Németországban elterjedt háztartási kellék volt, ám funkciója nem merült ki ennyiben, a diótörő figurák a folklór részét képezték, mágikus erejű tárgyaknak tartották őket. Úgy gondolták, hogy a diótörő figurák elűzik a rossz szellemeket, szerencsét hoznak, így a család védelmezőjének tartották őket. A diótörő figurákat ajándékba is szívesen adták, legfőképpen karácsonyra. A kezdetekben nemcsak ember alakban léteztek, hanem különböző állatok, mint például madarak és kutyák is szolgáltak modellként a diótörők készítésekor. 

Kifejezett előnyt élvezett akkor, amikor 1892-ben bemutatták Csajkovszkij utolsó színpadi művét, a Diótörőt, ami alapjául E.T.A. Hoffman, a Diótörő és az Egérkirály című meséje szolgált, ami karácsony estéjével kezdődik.  

A háború idején 

A második világháború idején vált igazán népszerűvé ez a tárgy, amikor a Németországban állomásozó amerikai katonák szuvenírként vitték hazájukba a babákat.
Egy átlagos, kézzel készített figura hatvan különböző darabból épül fel. A katonát formázó babát általában élénk színekkel festik ki: gyakori a piros és a zöld, de előfordul, hogy ismert emberek arcainak mintájára készítik el. 

A diótörő figurák Európában a 19. században terjedtek el. A diótörők atyjának nevezett Friedrich Wilhelm Füchtner 1872-ben kezdte meg a ma is ismert desing-nal a diótörő figurák gyártását.