Mementó a Dolka-gerincen

,,...Néhány percnyi út után a jobb oldalon (Molnárszikla) meredeken karcsú, toronyra emlékeztető sziklakúpot látunk, fenn a tetején kis fakereszttel. A kereszt már nagyon régi, csak a völgy legöregebb emberei emlékeznek szomorú történetére. 
Kicsiny vízimalom áll a sziklával szemben. Ebben élt vagy hatvan esztendővel ezelőtt egy molnár gyönyörű szép leányával. A leány beleszeretett az apjánál dolgozó molnárlegénybe, de a boldogságról való álmodozásukat a ridegszívű apa széttépte, s a leánykérőt kiutasította. A leány is eltűnt. Nem sokáig kellett őket keresni, ott feküdtek csöndesen, összezúzott testtel a sziklatorony aljában. Fiatal vérüktől piros lett a szikla éles, fehér köve."
(Dr. Halmay Béla - Leszih Andor: Miskolc és BorsodGömör-Kishont megyebeli községek (Budapest, 1929, A magyar városok monográfiája kiadóhivatala)

A Csorba Piroska - Fedor Vilmos által írt Miskolci legendák című könyvben is található egy novella a Molnár-szikla legendájáról. Csorba Piroska, a történet szerzője kicsit kiszínezve, kicsit részletesebben, meseszerűen fogalmaz, így egy nagyszerű írás kerekedik belőle. Ezt itt most nem idézném, mert eléggé terjedelmes.

Itt a leánynak már vőlegénye is van, egy dúsgazdag földbirtokos személyében. A leány kérleli az apját, hogy adja a Palihoz - ő a molnárlegény -, de a kapzsi öreg kérlelhetetlen, ezért a fiatalok inkább a halált választják a lány esküvője előtti éjszakán. Az öreg molnár pedig belebolondul a történtekbe. 
Utolsóként egy levélből idéznék, melyet egy egykori molnárleány írt - 1966-ban -, akinek az apja a híres sziklánál teljesített szolgálatot.
„Igen, annak a Donkó családnak vagyok tagja, akik 60 évvel ezelőtt, pontosabban 1906. május 15-én költöztünk a Hámori malomba, én akkor 15 éves voltam, én otthon is maradtam a szakmában, és a kérdezett Annuska húgom akkor 12 éves volt, azonban neki semmiféle szerepe nem volt a tragédiában, ö 1916-ban férjhez ment Takács Lajos kincstári erdészhez és 1948 nyarán halt meg Mocsolyástelepen.

Én a malomról és a keresztszikláról (kiemelés a szerzőtől) — akkor így hívták és nem Molnárszikla — annyit tudok, hogy a malom akkor volt éppen 100 éves. A malom ajtófél homlokzatán be volt vésve: 1806. Augusztus. A szemben meredő sziklán volt egy kereszt, amit mindig az ottlakó molnár ápolta vagy újította, így én magam is két esetben készítettem, illetve állítottam új keresztet.

Akkor éppen úgy beszélték mint ma, hogy „valamikor" onnan ugrott le a molnárgazda leánya az ott dolgozó molnár legénnyel, szerelmesek voltak egymásba, de a leány szülei nem egyeztek bele, hogy házasságot kössenek. Egyébként nagyon régen olvastam versbe foglalt hosszú Balladát, ez énekelte meg, de már arra sem emlékszem, hogy honnan kitől kaptam ezt a verset."
(A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1973, Herman Ottó Múzeum) - Néprajzi közlemények - Kordos László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról, 127.)

Az elmenyekvolgye.hu-n az alábbi történet olvasható, illetve itt is szerepel az, hogy sokan itt vetettek véget az életüknek. Egy érdekes elbeszélés is található arról, hogy egy pár férfi tagja meggondolta magát, és miután a hölgy leugrott, ő hazament, de a népharag visszaűzte a sziklához, és ő is végrehajtotta szörnyű tettét.
,,... A legújabbnak vélhető történet 1993-ban jelent meg az egyik miskolci napilapban. Eszerint „a helybeliek azt mesélik, hogy legalább harminc emberről hallottak, akik a félszáz méter magas, függőleges szikla csúcsáról a mélybe vetették magukat. Külön megemlékeznek egy egészen fiatal szerelmespárról, akik azzal a szándékkal jöttek fel a Dolka-gerincre, hogy a szülők ellenkezése miatt együtt vetnek véget az életüknek. A leány levetette magát a szikláról, de a fiú megrettent és nem mert utána ugrani. Hazatért Miskolcra, de a közmegvetés visszaűzte ide és leugrott ő is".

Generációról generációra hagyományozódik tehát a Molnár-szikla legendája. Ahogyan változik a környezet, úgy színeződik, alakul a história is. A malomnak már nyoma sincs, így a molnár vagy leánya „kiszorul" a történetből. A nyírfa keresztet is felváltotta egy tartós, az idővel dacoló vaskereszt, amely jól látható a környékről. A kereszt látványa és az emberek fantáziája pedig tovább élteti a legendát."

(elmenyekvolgye.hu - A Molnár-szikla)

Tehát, összegezve: három eredettörténet létezik a különböző könyvekben és internetes oldalakon. Az első a gazdag molnár és a fiatal felesége drámáját írja le, a második - a legismertebb - a molnár lánya és a molnár segédje közötti szerelmi történetet ecseteli, míg a harmadik a legényről szól, aki beleszeret a molnár feleségébe, de a szerelme viszonzatlan marad. Az 1966-ban kelt levél sok kérdésünkre választ ad, egy kicsit közelebb hozza, számunkra a legendát. Az én véleményem szerint a történet valamikor a XIX. század első harmadában történhetett. De ki-ki döntse el maga, hogy a legendák közül melyikben hisz. Egy biztos, míg e földön magyar ember lesz, élni fog a Molnár-szikla legendája is.