Szívvel, Lélekkel folyt a Miértt Fesztivál

A hétvégi vihar sem állta útját a Miskolci és Észak-Magyarországi Regionális Testvéri Találkozónak (MIÉRTT) Diósgyőrben. Pintér Béla keresztény könnyűzenész gyerekekkel közös dicsőítő koncertjét szombaton egy baptista vendég lelkész bizonyságtétele alapozta meg.

Krisztus a közös alap

„A Miértt Fesztivál idei szlogenje az Egy szívvel, Egy lélekkel…, ami a Bibliában található igerészre utal: Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban (ApCsel.1,14) – olvasható a tanítványokról közvetlenül Jézus mennybemenetele után” – részletezte Uzonyi Barnabás, a Péceli Baptista Gyülekezet lelkipásztora. „Annak ellenére, hogy halálos fenyegetés árnyékában gyűltek össze, kérték Istent, hogy jelekkel és csodákkal pecsételje meg, amikor hirdetik az evangéliumot. Ezt az a hely, ahol voltak, megtelt Szentlélekkel és a közösség tagjai szívükben és lelkükben egységet alkottak. Egyszer egy közel-keleti országban ötszáz-hatszáz fiatal imádkozott együtt az országáért, térden állva, zokogva. Ezen a keresztény imaalkalmon senki sem kérdezte meg tőlem, hogy melyik keresztyén felekezethez tartozom. Egyedül az érdekelte őket, hogy szeretem-e az Úr Jézust. Ugyanígy tekint ránk Krisztus is, aki az utolsó eljövetelekor nem azt fogja nézni, hogy ki, milyen gyülekezetbe járt. Hanem mindenkit, aki elfogadta az Ő megváltását, magához fog vonni.”

Isten segít szeretni

A jó keresztények igazán szeretik egymást és felebarátjukat, de erre nem a saját erejükből képesek.

„Úgy tűnik, hogy a szenvedés és az istenkeresés kéz a kézben jár. Gyakran csak olyankor könyörgünk Istenhez, amikor nagy a baj, egyébként pedig megfeledkezünk róla. Jézus azt mondja, hogy nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. (Jn.15,5) Viszont azt is, hogy arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (Jn.13,35) Szeretetteljesnek lenni nem könnyű dolog, különösen a saját környezetünkben, mert ha ez csak egy vallásos viselkedés, akkor nem hiteles. Az agapé szeretet azonban nem az emberé, hanem túlcsordul rajtunk, soha nem fogy el és feltétel nélküli. Hiszen az Úr előbb szeretett minket, helyettünk hordozta el a bűneink terhét és az azokért járó büntetést a kereszten. Most pedig csak azt várja, hogy reagáljunk az Ő szeretetére és szánjuk oda neki magunkat” – fejtette ki a lelkész.

A szívünket kéri

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” – mondhatná Exupéry rókája nyomán, akár az Isten is.

„A határon találkoztam egy csapat iráni fiúval. Kiderült róluk, hogy keresztények, mert mindenhol bizonyságot tettek. Odamentem hozzájuk és elkezdtünk beszélgetni. Aztán meglepődve tapasztaltam, hogy nem ismerik Mózest, sőt még az Ószövetségről sem hallottak soha. Mutatták, hogy csak a János evangéliumát olvasták, mert az üldöztetés miatt nem tudtak Bibliát szerezni. Azaz nagyon kevés ismeret volt a fejükben, de hatalmas lelkesedés volt a szívükben. Akkor úgy éreztem, hogy Isten megítél, mert fejnehéz keresztény lettem, mint a farizeusok. Miközben valójában azt várja tőlem, hogy olyan legyek, mint egy kisgyermek. Isten gyakran nem a körülményeinket, hanem minket változtat meg, mert Őt nem a külsőségek és a kirakat, hanem a szívünk érdekli. Szeretne a legbelső szobánkba is belépni. Ha követjük Jézust, mi is megtagadjuk magunkat és fölvesszük a saját keresztünket, akkor helyreáll az életünk” – summázta az igehirdető.