Szakmunkások kezelik a milliókat érő köveket

A vizitelők számára kihagyhatatlan látnivaló a kikötői negyedben lévő Gyémánt Múzeum, valamint az egyik csiszoló- és ékszerkészítő műhely. 

Bort adtak a boltban 

Az öbölben lévő irodaház kívülről – talán biztonsági okokból – még nem árulkodott a benn folyó tevékenységről. Csupán néhány jól zárt ajtón kellett áthaladni, és a tárlat kalauza máris sorolta, hogy a fekete kontinens déli részén, miután felfedezték a gyémántban gazdag kimberlit- és lamproittartalmú kürtőket, az 1870-es években indult meg a bányászat. A vállalkozó kedvű emberek a meggazdagodás reményében kis parcellákat béreltek, aztán ástak és egyre csak ástak. 

– A kisebb és nagyobb kövek a csiszolás által válnak csillogó briliánssá – fordította a múzeumi idegenvezető szavait a családjával évtizedek óta Durbanban és Fokvárosban élő Fábián Gabriella. – A földkerekség legjelentősebb és harmadik legkeményebb drágaköve fizikai és kémiai tulajdonságainak köszönheti átlátszóságát, fényét, fénytörését és színszórását. A szénatomokból álló gyémánt ipari felhasználása is széles körű. 

Üvegablakokon keresztül megnéztük, hogyan dolgoznak azok a szakmunkások, akik kezelésükbe veszik a nyersanyagot, amelyből „olcsó”, drága és csillagászati összegekbe kerülő ékszereket varázsolnak, majd az üzemlátogatást – remek marketingfogással – vendéglátás követte. A boltban helyi borokat kínáltak, közben nézelődtünk és osztottunk-szoroztunk. Volt gyűrű átszámítva néhány százezer forintért és nagyon sok millióért is. Arról, hogy a vásárló drágakövet kap, és nem tucatbizsut, többféle, az eredetiséget igazoló okmányt állítanak ki és adnak át a tehetős vagy inkább dúsgazdag vevőknek.