Több közös szenvedélyünk van, ez az egyik…

Miközben a kávénemesítő kutatók lázasan keresik azokat a fajtákat, amelyek ellenállók a változó éghajlati körülmények között és a kártevőkkel szemben is, az emberiséget ma egyre többször riogatják azzal – főként a médiumokban –, hogy hamarosan le kell mondanunk erről az élvezetről. Mi azonban itt, az Észak-Magyarország szerkesztőségében többnyire optimisták és kávéimádók vagyunk, amit profi kávégépünk is meg tudna erősíteni, ha beszélni tudna...

Cserjéből nyert csoda

Szenvedélye a kávé. Ezt Csákó Attila, az Észak-Magyarország főszerkesztője állítja magáról. 

– Hogy mennyire? Egyszer tettem magamnak egy fogadalmat, hogy egy éven át nem iszom kávét. Az első három hónap rémálom volt, annyira hiányzott. Aztán a „homokórában” szép lassan lefolytak az egy évnyi szemek, és elérkezett a várva várt nap, újra ihattam feketét. Éppen egy repülőtéren voltam, ahol nem pénztárcabarát árak szoktak lenni, mégsem néztem a kiírás árakat tartalmazó részét, csak azt, hogy melyik kávé legyen. Óráknak tűnt, mire az amúgy gyorsan dolgozó pultos elkészítette. Élvezettel emeltem a számhoz a cserjéből nyert csodát. Egy igazi olasz fekete volt, barna habbal a tetején. Még ma is érzem az illatát és az aromáját, mesés élmény volt – mondta Csákó Attila. - Amúgy, számomra mindegy, hogy milyen, csak „kávéból” legyen. Élvezettel fogyasztom a lattét, a cappuccinót, a macchiatót, de azért az igazi mégis a presszó. A legvarázslatosabb, ha frissen darált kávéból készül. A nap nem indulhat egy csésze kávé nélkül, vagy ha mégis így adódik, akkor addig nem nyugszom meg, amíg nem jutok hozzá.

Kettő az igazi

Horváth Imre szerkesztő 20 éves kora óta kávézik rendszeresen. 

– Számomra fontos és elhagyhatatlan a napomból a kávé. Én az élvezeti értéke miatt iszom elsősorban, nádcukorral és tejszínnel. Napi kettő az adagom, ezzel indítom a napot és ebéd után iszom a másodikat – mondta. 

Horváth Imre nem bízza a véletlenre a kávé ízét, szemes kávét vásárol, amit saját maga darál meg, és természetesen hagyományos kávéfőzőgépet használ. 

– Kapszulás kávéfőzőm is van, de azt ritkábban használom, illetve szoktam lattét, cappuccinót is inni, de csak napközben, a reggelinek mindig eszpresszónak kell lennie. Nyáron pedig szívesen fogyasztok jegeskávét, karamell fagylalttal.

Élénken koncentrálva

Hegyi Erika újságíró ritkán kávézik, de néha kivételt tesz. 

– A munkahelyemen, amikor nagyon sok a munka, és olyan témákról írok, amelyekre erősen kell koncentrálnom, szükségem van egy capuccinora. Olyankor is kérek egyet a kávégéptől, amikor ügyeletes vagyok, és este 10-kor fejezem csak be a munkát. Érzem, hogy a kávé élénkít, és hosszabb ideig tudok koncentrálni, mintha nem iszom. Az ízét egyébként nem szeretem különösebben, nem is tudom megkülönböztetni, hogy melyik milyen fajta.

Kávéházi hangulattal

Detzky Anna újságíró minden reggel megiszik egy bögre tejeskávét, két teáskanálnyi barna cukorral. Azt mondta, talán enélkül már nem is tudna felébredni eléggé a napi munkához. 

– Sokan azt mondják, hogy ennyi kávé még egészséges is. Amikor nagyon fáradt napom van, olyankor ebéd után is megengedek magamnak egy finom céges habos lattét a benti automatából. Egyébként szeretem a kávéházak hangulatát, úgyhogy egy jó baráti beszélgetéshez is szívesen iszogatok egy csészével. A miskolci főutcán több hangulatos beülős hely is van. Nyáron pedig a jegeskávé a kedvencem vanília fagyival.

A világ egyik legkedveltebb itala a kávé, hiszen naponta 3 milliárd csészényi fogy belőle. Mi, az Észak-Magyarország szerkesztőségében szerény eszközeinkkel minden megteszünk azért, hogy hozzájárulunk ennek a csészeszámnak a fenntartásához.